Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és szabályozási tervek)

árapasztó (csatorna). Ezt közli Jankó János a Balaton helyneveinél, s erről ír Bátky Zsigmond is. A zsilipes malomároknak ez az elnevezése, különösen Somogyban, több alakban is előfordul: Sijó, Séjó, Siu, Siju, Sivó. Ilyen konkrét földrajzi nevek Bátky feljegyzései szerint: a felsősegesdi Sióárok, a somogyi Siu, a németkéri Sió, az ócsfalvi Sió-dűlők stb.

19 A Sió-fok szóelemeiből azonban, az újabb kutatások szerint, még fontosabb és általánosabb a „fok" elnevezés, mely egyértelműen áradó vizeket le- illetve elvezető természetes vagy mesterséges vízfolyás, vagy annak kitorkolása — a Tisza és a Duna völgyében mindenütt, éppúgy, mint a Dunántúlon. (Sokoldalú hasznosítása alapján -—• halászat-tógazdálkodás, malomhajtás, rétöntözés stb. — joggal beszélhetünk ma már az ősi „ártéri gazdálkodás" alapját képező „fokgazdálkodásról".)* A Sióval kapcsolatos történeti adatokat tehát a nyelvészet is alátámasztja: a római eredetűnek tekinthető levezető vízfolyás a honfoglalás, illetve a kora Árpád-kor idején is működött (mint arra a „Fok" helynév felbukkanása utal!), s hogy ez zsilipes csatorna lehetett arra, az apátság malomhelyeinek említése mellett a „Sió" elnevezés megjelenése is bizonyíték. Bél Mátyásnak a korra rendkívül jellemző leírása a somogyi partról a továbbiakban a következőket mondja: „A mi annyi vízzel öntözött megyénknek számottevő, de bizonyára legszebb részét hiábavaló módon árasztja el a víz. Azonkívül, hogy a Balaton hatalmas darabot merít belőle víz alá (I), még a határos Zala megyével és a többi megyékkel való közlekedést is akadályozza, s nem ritkán meg is bénitja. Különösképp, amikor szelek járják a vidéket — azok pedig nagyon sürüen járják — a rév-átkelés is szünetel, és ilyenkor sok ember, aki már a vízen volt, s a hajókon rekedt, ezekkel nehezen bajlódik és nagy veszélyeknek teszi ki magát. Egyetlen vigasztalás e vidék lakóinak, hogy fagyos időben a jégen át, nyáron pedig hajón tudnak átkelni, ott ahol legkeskenyebbre szorul össze a Balaton. Egyebütt hol széles posvány, hol ingovány, hol sűrű vízerek szűkítik a megmunkálható föld területét, vagy akadályozzák a közlekedést". „A hideg északi szelek, amelyek a tó felöl zúgnak alá, a déli légjárás minden kellemetlenségét, éppúgy a mocsarak ártalmas kigözölgéseit is szétoszlatják. Viszont a vizeknek nagy kiöntései a megyének jelentős és felette szép részét müveihetetlenné és alig megközelíthetővé teszik. És ahol ilyen nagy bőségben van a nedvesség, ugyanott a lakosság szűkölködik iható vizekben. Mert a tespedő vizeknek rossz szaguk van, a kutak pedig savasak és nem élvezhetők. Épp ez okból a levegő sem nagyon ajánlható egészségügyi szempontból, hacsak közvetlenül a tó partszegélye körül nem, ahol a vidék termékenyebb is." Míg Mikoviny térképvázlatai, legalábbis eddig ismert alakjukban, még inkább csak Bél Mátyás földrajzi leírásának illusztratív kiegészítését jelentették — Krieger Sámuel 1776-ban készített ,,Descriptio"-ja az első részletes és pontos mérnöki felmérésen alapuló ,,szabályozási", (lecsapolási) terv alátámasztása, szöveges indoklása.

17 Bár a terv, szerencsére, nem valósult meg, a végzett munkának — a Balaton pontos felvételének és vízrendszere részletes leírásának — tudományos és történeti értéke vitathatatlan. Nem célunk itt részletes bemutatása, hiszen azzal már Cholnoky foglalkozott, de értékéről: adatainak pontosságáról, és a már kevésbé pozitívan értékelhető műszaki terv alapelveiről — mégis szólnunk kell. A tó jellemző adatai —• melyeket a későbbi irodalom csak Fényes Elek sajtóhibái miatt közölt tévesen — meglepően jók. E szerint hossza 9 német mérföld, szélessége a legkeskenyebb helyen 600, közepesen 3000, maximálisan pedig 8000 öl.* Jelentős mocsarai a hévízi, szigligeti, zalai, ormándi, fonyódi, ordacsehi és a fűzfői mocsár. Krieger 32 tápláló vízfolyást sorol fel, és megadja vízhozamukat is egyenként és összesen — igen nagynak — • L. Andiásfalvi Bertalan: A Sárköz ősi ártéri gazdálkodásai. Bp. VIZDOK, 1973. 75. p. (Vízügyi történeti füzetek 6.) ** 9 német mérföld CNJ 67,5 km, 600 öl oo 1140 m, 3000 öl CNJ 4690 m, 8000 öl cvo 15 170 m.