Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

1. A Balaton-vidék természeti földrajza

6. ábra. Füred és Tihany látképe a múlt század elejéről (Petrich A. altábornagy rajza) A gazdag és változatos vegetáció kitűnő életteret biztosított és biztosít ma is a vad- és halgazdálkodási szempontból sem elhanyagolható faunának: a hasznos vadaknak, madaraknak és halaknak. A patakok, sédek mentén füzes-égeresek, nyárligetek váltakoznak réti növénytársulásokkal. A berkek, lápok társulása a zsombék, sás és a tőzegmoha. Jellegzetesek az állóvizek hínártársulásai is.* A partokon a száraz felé haladva: nád, káka, gyékény, sás található. E területek madárvilága még ma is rendkívül gazdag. Különösen értékes a Kis-Balaton természetvédelmi területének védett gázló-madárvilága: a gémek számtalan faja mellett a bakcsó, kormorán, nemeskócsag, gulipán, gólyatöcs, goda él itt a hajdani állapotok maradványait jelentő mintegy 1400 ha területen ... A vizekben 43 fajta hal és sokféle puhatestű található itt még ma is . . . A Balaton nevezetessége a fogas süllő az egyéb nemes halakkal, a csukával, harcsával és ponttyal együtt a tó halállományának mintegy 20—25 százalékát teszi. Itt kell kiemelnünk, hogy a Balaton-felvidéknek nem egyszerűen növényföldrajzi vagy +rid-rogeogTáfíai jellemzője, hanem a tó életét, vízháztartását döntően befolyásoló tényezője: az erdővel való borítottság tekintetében — Széchenyi bírálata óta sem javult a helyzet, sőt rosszabbodott. Becslések szerint a vízgyűjtőnek ma már legfeljebb ha V3 része erdő, s az is * A Potamogeton perfoliatus (szilvalevelű hínár) és a Miriophy1+um{süJtő -hínár).