Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

1. A Balaton-vidék természeti földrajza

gyelhető erős áramlással kapcsolatos. E magas vízállás nyomai mindkét parton, főleg a déli partnak messze a mai partvonal mögött és fölött elhelyezkedő turzásain jól megfigyelhetők. A mai partvonalat meghatározó keszthelyi és somogyi turzások viszonylag fiatalok. A régi turzások sok érdekességről árulkodnak. így pl. arról, hogy a Balaton lefolyása korábban, a Nagyberken keresztül, a Dráva felé volt, s ezt (vagy ezeket) a lefolyásokat éppen a szél és a hullámverés hatására kialakult turzások zárták el. A mai Sió-meder pedig egy korábbi vízválasztóban (és turzásokban) kétirányú beragadással kialakult, „fiatal" eróziós képződmény, amelyet később valószínűleg mesterségesen is mélyítettek eredményesebben működő túlfolyóvá, vízlevezetővé. A Balatont kialakító jégkorszak utáni felmelegedés nagy változást hozott a tó életében: a víz szintje fokozatosan süllyedt, medre feltöltődött, s bár vízfelülete 950—600 km

2

, mélysége a 6—3 m között (sőt talán ezen felül is) erősen ingadozott, végülis az utóbbi értékek között állandósult. E folyamat rekonstrukciójához az egykori mederszelvényben végzett fúrások és pollenanalitikai vizsgálatok (Zólyomi Bálint)

4 az újabb geológiai kutatások, sőt a történeti, valamint térképészet-történeti, szintezési kutatások (Bendefy László)

5 is meggyőző adalékokat szolgáltattak. A kutatásoknak egy alapvető, s rendkívül fontos tanulsága máris van: a Balaton sokkal fiatalabbkorú (tehát rövidebb életű!) képződmény, mint korábban feltételezték, és a klimatikus változásokra mindenkor igen érzékenyen réagit. Ennek megfelelően váárható életkora is véges. Ha a sekélyvizű tavak gyors természetes pusztulási folyamatát az emberi beavatkozás ahelyett, hogy mérsékelné továbbra is sietteti — „napjai" meg vannak számlálva . . .

6 3. ábra. A mederfenék emelkedése Zólyomi Bálint virágpor vizsgálatai alapján