Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre
Jobb part 4.2. ábra. Jellemző keresztszelvények a Közép-Tiszáról meredekebb hajlásszögben is megáll a part. Az árvízi meder már nem a természet alkotása. A vizek szétterülését jobbára árvédelmi töltések korlátozzák. A Szamos beömlésétől a Bodrog torkolatáig a kisvízszín esése a tiszalöki duzzasztás előtt kilométerenként 8,8 cm volt. Ennek még tekintélyes munka- képesség felel meg, és a völgy építőanyaga is elég laza ahhoz, hogy a folyó a kanyarulatok vándorlásának legszebb példáit mutassa be (4.3. ábra). Kisköre és a torkolat között 3,7 cm/km-ről 2,5 cm/km-re mérséklődik az átlagos esés. Ezért a rendkívül kötött üledékekből álló alföldi talajban a medervándorlás általában igen mérsékelt (4.4. ábra), inkább csak egyes éles kanyarulatokra korlátozódik (4.5. ábra). A Tiszának itt leírt állapota már a múlt század második felében kiépült átvágások folytán gyökeresen megváltozott helyzetnek felel meg. A folyónak a tiszalöki vízlépcső megépítésével (1950—1954) megindult csatornázása újabb döntő változásokat idézett elő. Ma már három duzzasztómű befolyásolja a folyó életét: a tiszalöki (519. fkm), a kiskörei (403. fkm) és a törökbecsei (Növi Becej, 67. fkm), és folyik már a 254. fkm-nél létesítendő csongrádi vízlépcső tervezése is (4.1. ábra, fent). 82
