Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre

4. A TISZA MEDRE

A vízfolyások medrének méreteit völgyük esése és építőanyaga, valamint vízbőségük szabja meg. A felszínt alkotó kőzetek roppant változatossága és a mederalakító vízhozamnak a befutott pálya függvényében növekvő nagysága miatt minden egyes vízfolyás jellemzése egyedi és szakaszonkinti tárgyalást tenne szükségessé, amire itt nincs helyünk. A részletekbe menő leírásnak amúgyis csak szabályozási tervekkel kapcsolatban, ill. hajózható víziutakra vonatkozóan van gyakorlati jelentősége. Ezért a kisebb vízfolyások tekintetében a Tisza vízgyűjtő területének a 2. fejezetben közölt általános jellemzésére és — legalábbis a nagyobb mellékfolyók magyarországi szakaszát illetően - a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízrajzi Atlaszára [1] utalva, a következőkben csak magának a Tiszának a medrével, és csupán nagy általánosságban foglalkozunk.

4.1. Esés viszonyok és mederszelvény

A Tisza esésviszonyait a 4.1. ábrán szemléltetjük. A folyó forrásvidékének 20 — 50 m/km esésű völgyeiben szorosan vett mederről alig lehet szó. Nagyobb esőzések után a völgyfenék teljes szélességében rohan és rombol az ár (4.1. kép), de száraz időben csak a sziklás fenék alkotta lépcsőkön bukdácsolva, és hatalmas kőgörgetegek között bujkálva csörgedezik némi víz.

A Fekete- és a Fehér-Tisza egyesülésétől bővizű, sellőkkel teli, vad hegyipatakról beszélhetünk, amelynek már sekély ágya van (4.2. kép). Rahó (Rahov, 897. fkm)1 alatt már „csak” 5 m/km az esés. A Visó beömlésével (876 fkm) azután olyan mértékben megnövekszik a hozam, és ugyanakkor annyira mérséklődik az esés (bár még mindig 2 m/km körül van), hogy Nagy- bocskótól (V. Bicskov, 862. fkm) tutajozható a folyó. A völgyfeneket kitöltő laza, könnyen megbontható kavicsban inkább szélességben fejlődött a meder és legfeljebb néhány deciméter mély. Szigetek és hatalmas kavicszátonyok tarkítják, amelyek között útját minduntalan változtatva tekereg a Tisza (4.3. kép).

Amint lefelé haladva csökken az esés — a Borsa beömlése alatt (729,2 fkm) már csak 13 cm/km (0,13%o) —, finomabbá válik a hordalék és megváltozik a meder jellege. Az eddig széles kavicspadok között folyó, ágakban megosztott vizek szeszélyesen kanyargó, de egységes ágyban folytatják útjukat (4.4. kép).

At, Alföldön mélyen beágyazott a Tisza medre (4.2. ábra). Az anyapartokon belül jól megkülönböztethető az állandóan vízzel kitöltött, lapos kisvízi meder. Rézsűi hajlásúnak a nedves anyag kohéziója szab határt. A kisvízszín felett

78