Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata
3.10. táblázat Az elméletileg lehetséges és a tényleges párolgás [mm] (C. W. Thokntwaite szerint számított értékek) Állomás Békéscsaba Debrecen (Egyetem) Mezőhegyes Nagyvárad- Oradea Szeged Temesvár— Timi§oara Marosvásárhely— Tírgu Mure§ I. I II. III. IV. V. vi. vn. vm. ix. x. xi. xii. havi párolgás [mm] Lehetséges Valódi Különbség Lehetséges Valódi Különbség Lehetséges Valódi Különbség Lehetséges Valódi Különbség Lehetséges Valódi Különbség Lehetséges Valódi Különbség Lehetséges Valódi Különbség 101 90 11 98 93 5 95 88 7 96 96 0 os 90 8 97 97 0 91 91 0 126 105 21 122 110 12 121 108 13 123 123 0 124 106 18 123 123 0 112 112 0 146 100 46 141 110 31 143 101 42 136 91 45 145 100 45 135 86 49 126 126 0 | 128 76 49 122 90 32 124 85 39 122 58 64 127 79 48 123 52 71 112 97 15 Évi összeg [mm] 718 563 155 685 585 100 699 573 126 689 552 137 717 573 144 698 544 154 685 592 43 A levegő viszonylagos nedvességétől függ — pontosabban a telítési hiánnyal arányos — a légkör párologtató képessége, az ún. potenciális evapotranszpi- ráció vagy lehetséges párolgás. Értékét néhány kiválasztott állomásra vonatkozóan a 3.10. táblázatban adjuk meg. A valódi párolgás, amelynek számított értékét ugyancsak tartalmazza a táblázat, a csapadékban szegény területeken — elsősorban az Alföldön, de részben az Erdélyi-medencében is — alatta marad a lehetséges párolgásnak, mert a nyári hónapokban kimerül a talaj víz- tartaléka: egyszerűen nincs minek párolognia. Érdekes módon világítja meg a tiszai vízgyűjtő éghajlatának aszályos jellegét a potenciális evapotranszpirációnak és a csapadéknak viszonya, az ún. ariditási tényező, amelynek átlagos nagysága a Szesztay TC ÁRor.vtól átvett 3.6. ábráról olvasható le [8]. Eszerint a lehetséges párolgás az Alföldön még évi átlagban is meghaladja a csapadék mennyiségét, mégpedig a Tiszántúl jelentékeny részén 40%-ot meghaladó mértékben. Az április- szeptemberi tény észidőszak összesített vízhiánya — az éghajlatunkon elméletileg lehetséges párolgás és a ténylegesen elpárolgó vízmennyiség különbsége — az Alföldön eléri a 160 — 180 mm-t. A havi átlagok alapján kimutatott nedvességhiány arról tanúskodik, hogy az Alföld növényzete az átlagos esztendőben is meghálálja az öntözést. Ha azonban a csapadék szeszélyes eloszlására és tág határok között ingadozó meny- nyiségére gondolunk, nyilvánvaló a kiegészítő öntözés parancsoló szükségessége. 74
