Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata

3.6. táblázat

A léghőmérséklet havi és évi középértéke a

A megfigyelő állomás

I.

II.

ni.

földrajzi fekvése

neve

É-i szélesség

K-i hosszúság

Magasság

[m]

Körösmező—J aszinya1

48° 16'

24° 21'

647

— 5,9

— 1,7

0,5

TJngvár— Uzsgorod2

48° 38'

22° 19'

122

—1,7

— 0,6

4,9

Miskolc (Győri kapu)3

48° 07'

20° 46'

133

—3,3

— 1,2

4,4

Debrecen (Pallagpuszta)3

47° 36'

21° 39'

133-2,8

— 0,8

4,8

Kolozsvár—Cluj-Napoca4

46° 46'

23° 36'

360

— 4,4

— 2,3

3,2

Gyergyószentmiklós—Gheorghieni4

46° 44'

25° 37'

815

— 6,8

— 4,7

0,4

Szeged (Egyetem)3

46° 15'

20° 09'

79-1,2

0,6

6,3

Temesvár—Timisoara*

45° 46'

21° 15'

91

—1,2

0,4

6,0

1 1881—1904. és 1926—1934. évi közép

2 1901—1930. évi közép

3 1901—1950. évi közép

4 1896—1955. évi közép

A 3.6. táblázat néhány kiválasztott állomás adataival szemlélteti a hőmérséklet évi járását. Ezek szerint a leghidegebb hónapunk a január, a legmelegebb a július. A napi középhőmérsékletek sokévi átlagát tekintve a leghidegebb napok január 21 — 30., a legmelegebbek július 18 — 27. közé esnek. A nagy hő- mérsékleti ingadozás (a leghidegebb és a legmelegebb hónap középhőmérséklete közötti 23—24 °C-os különbség) a medence jelleggel függ össze.

A sokévi átlagok nem tükrözik a tiszai vízgyűjtő éghajlatának szeszélyességét. A 3.7. táblázatban ezért összefoglaltuk a havi és évi közepeknek az évek sora alatt előfordult szélsőségeit. Látjuk, hogy az évi középhőmérséklet maga is 3—4 °C-os határok között ingadozik. Az egyes hónapokban lényegesen nagyobb eltérések fordultak elő. Viszonylag állandó a júniusi középhőmérséklet, amely csupán 5—6 °C-kal változik. Januárban azonban egymástól 14 — 16 °C-kal eltérő értékeket jegyeztek fel.

Természetesen még nagyobbak a különbségek a hőmérséklet abszolút szélsőségei között, amelyek területünkön —36, ill. +41 °C-ot értek el. A 3.8. táblázatból is kitűnik, hogy egy-egy állomáson az ingadozás tágassága kereken 70 °C. Ez az éghajlat kontinentális jellegének bizonyítéka. Hazánkban a legnagyobb meleget, 41,3 °C-ot, 1950. július 5-én Szegeden mérték. Legerősebb hidegként —32,2 °C-ot tartanak nyilván (Kecskemét, 1929. február 11.).

A téli félévben egy-egy hónapon belül is ismeretesek egymástól 40, sőt 50 °C-kal eltérő szélsőségek, és az ingadozás a nyári hónapokban sem kisebb 30 °C-nál.

Hidrológiai szempontból a tél tartama érdemel különösebb figyelmet, amiről már a 3.3. ábra is tájékoztat. Kiegészítésül a 3.9. táblázatban ideiktatjuk az ún. fagyos és téli napoknak az éghajlattani gyakorlatban nyilvántartott átlagos számát. Az előbbiek folyamán átmenetileg a fagypont alá száll a hőmérséklet, — látjuk, hogy ez szeptemberben sem ritkaság, sőt Debrecenben még júniusban is észleltek hajnali fagyot. Télinek nevezik azokat a napokat, amelyeken egyáltalán nem enged fel a fagy. Zömmel a három téli hónapra korlátozódnak, de — ritkábban — előfordulnak márciusban és novemberben, sőt kivételesen

70