Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 3. A tiszai vízgyűjtő éghajlata

3.4. ábra. Az évi izotermák a Tisza vízgyűjtőjében ([7]) nyomán)

A hőmérséklet alakulását azonban a magassági fekvés is lényegesen befolyásolja. A 3.5. ábra az évi, januári és a júliusi középhőmérsékletekkel tanúsítja ezt. Érthető tehát, hogy a 3.4. ábra görbéi, ahelyett, hogy a szélességi köröket követnék, a domborzatot rajzolják ki, bár mintegy negatív módon, mert a hegyvidéken felfelé haladva csökken a hőmérséklet. Az 1600 m-en felüli magaslatokat 4 °C-os izotermák zárják körül, és több helyen megtaláljuk a térképen a 2 °C-os görbét is.

Az általános kép egyes részleteiben némileg módosul. Különösen feltűnik a szűk, mély fekvésű medencék viszonylag hűvösebb volta (Gyergyószentmiklós, Miskolc—Lillafüred stb.). Általánosságban megállapítható, hogy a nagy tiszai Alföldet zömmel a 10—11 °C-os évi középhőmérséklet jellemzi, az Érdélyi- medencében 8—9 °C, és a közepes magasságú hegyvidékeken 6 — 9 °C uralkodik.

68