Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

Zárszó

ZÁRSZÓ

Áttekintettük a Tisza vízgyűjtő területének vízgazdálkodási kérdéseit, kezdve a feladatokat és lehetőségeket megszabó természeti adottságokon, majd folytatva a történeti múlt vízügyi jellemzésével egészen a századunk derekán végképpen letűnt kor alkotásainak, küzdelmeinek és terveinek ismertetéséig. Végül bemutattuk Széchenyi egykori álmainak beteljesülését, a szocialista tervgazdálkodásnak három és fél évtizede alatt elért, arányaiban az előző századokét sokszorosan felülmúló eredményeit, kiegészítve a képet a további fejlődés célkitűzéseinek adataival.

Joggal feltűnhetett az olvasónak, hogy a napjaink vízgazdálkodási kérdéseinek szentelt III. résznek a terjedelme nincs arányban az alkotások nagyságával és társadalmi jelentőségével, és szememre vetheti, hogy túlságosan nagy figyelmet fordítottam a régmúlt időkre.

Nem mulaszthattam azonban el, hogy a műszaki-gazdasági haladást a legmostohább viszonyok közt szolgáló eleinknek méltó emléket állítsak, és ugyanakkor úgy véltem, hogy éppen a múlt részletesebb tárgyalása emeli ki a legélesebben napjaink hallatlanul felgyorsult fejlődésének jelentőségét.

Ami pedig a szocializmus vízügyi alkotásait illeti: fontosabbnak tartottam a dolgok madártávlatból való szemléltetését, mint a különféle tanulmányokban és kiadványokban bőven leírt részletekbe merülést. Az egyes fák helyett az erdő bemutatására törekedtem.

Azt hiszem, hogy monográfiám minden hiányossága ellenére átfogó képet ad a tiszai vízrendszerben élő népek jövőjét alapjaiban érintő vízügyi kérdésekről. Igazolja az összehangolt vízügyi politika szükségességét, és némi segítséget ad e politika irányítóinak és megvalósítóinak egyaránt.

572