Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában

ségtelennek látszik a beavatkozás, csak 225 km (26%) vár rendezésre. Ebből azonban a legközelebbi jövőben mindössze 5 km (6%) kerülhet sorra: 3 km a Fekete-Körösön és 2 km a Maros-toroknál.

A tiszai vizgyűjtőnek a határainkon kívüli részeire vonatkozóan kevés az adatunk. A kárpátaljai és szlovákiai folyók szabályozását az árvíz- védelmi feladatok közé sorolják. Szovjet területen a Tisza 95,8 km-nyi szakaszából 76,5 km szabályozását, és 43,0 km-nyi partvédőmű építését irányozták elő, míg a mellékfolyók 42,4, ill. 22,7 km-rel szerepelnek a fejlesztési tervekben ([1], 3—129. o.). Szlovákiának a vízgyűjtőhöz tartozó részén 378,6 km-nyi folyószakasz vár szabályozásra, ebből 156,4 km a Sajó, és 116,0 km a Hernád vízrendszerében (uo., 3—132. o.). Román területről csak néhány nagyobb helyi jellegű munkát idézhetünk (a Szamos Désnél, a Kis-Szamos Kolozsvár repülőterénél, az Aranyos Tor dánál stb. [1], 7 —132. o.).

*

Az árvizek elleni védekezés jelentősége nemcsak azért növekedett meg erősen, mert a szocialista állam — a korábbi helyzettel ellentétben — saját feladatának vallja, hanem azért is, mert a gazdaságfejlesztést szolgáló ipari, mezőgazdasági, közlekedési és kommunális beruházások következtében mind nagyobb értékek biztonságát kell szolgálnia.

Az ártéren fekvő nemzeti vagyon nagyságát néhány magyar és román adattal világíthatjuk meg. A magyarországi Tisza-völgyben ármentesített 1,75 millió hektárnyi területen az 1960. évi állapotfelvétel szerint [25]

1519 ipartelep,

225 848 lakóépület,

573 km vasúti fő- és 1412 km mellékvonal,

212 km főközlekedési közút és 646 km másodrendű út volt.

A románok a tiszai vízgyűjtő terület 566 000 hektárra terjedő árvizektől fenyegetett részén 1968-ban

60 ipartelepet,

158 700 épületet,

555 km-nyi vasutat és 894 km-nyi műutat

mutattak ki [26].

Az ártérben fekvő értékeknek nemcsak a nagysága növekszik szüntelenül, hanem a veszélyeztetettségük mértéke is. A kisvízfolyások rendezése folytán meggyorsul a vizek összegyülekezése, kisebb-nagyobb Tisza menti öblözetek ármentesítése és a mellékfolyók völgyében kiépülő töltések következtében csökken a hullámtér és vele a tározóhatás: az árhullámok hevesebbé válnak és mind magasabban tetőznek.

A tiszai vízrendszer védőgátjainak együttes hossza, amely 1941-ben 4500 km körül járt (10.3. fejezet), napjainkig szinte észrevétlenül 5400km-re növekedett (22.6. táblázat), aminek természetesen nem maradhatott el a hatása.

559