Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában

22.15. kép. A Homonnán (Humenné) épült mechanikai-biológiai szennyvíztisztító részlete. Teljesítménye 14 000 m3/nap. (JiH Kohont felvétele. Vodní hospodáfství, 9/1977)

amit azonban nem sikerült elérni. Igen nagy erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a terveknek megfelelően 1985-ben a szennyvizeknek csak 20%-a ne részesüljön kezelésben.

A szennyvíztisztítás megoldását jelentős mértékben megnehezíti, hogy a terület mintegy 2700 km-nyi közcsatorna-hálózatából — pontos megállapításra nincs módunk2 — csak kereken 48% elválasztó rendszerű, azaz szorosan vett szennyvízcsatorna ([2a], 40. melléklet).

*

A vízgyűjtő többi rész érői az alábbiakat tudjuk [1].

A szovjet részen 1985-ig minden háztartási szennyvíz biológiai tisztítását meg kívánják valósítani. A szlovák területen 1990-ig valamennyi 5000 lakosnál népesebb község és minden jelentékenyebb mezőgazdasági üzem szennyvíztisztító-telepet kap (22.15. kép). A románoknál - akárcsak nálunk — a nagy, ipart is koncentráló városok szennyvíztisztító telepeinek fejlesztése áll az előtérben. így pl. a csaknem 300 000 lakosú Kolozsvárott (Cluj-Napoca), mert a fejlesztési tervek 2000-re félmillió lélekkel számolnak, és az ennek megfelelően rohamosan növekvő szennyvízterheléssel a befogadó Kis-Szamos már nem tudna megbirkózni [31b]. Országos adatok szerint 1950 és 1970 között a szennyvíztisztító-berendezések száma 8-ról 102-re növekedett. A fejlődésből bizonyára nem maradt ki a nyugati országrész sem. A jugoszlávok 1985-ig a Vajdaság valamennyi kommunális szennyvízének tisztítását tűzték ki célul.

549