Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában

t

22.2. kép. Mickolc Keleti Csúcsvízműve a Hernád jobb pax'tján telepített kutak vizét 13 km-ről juttatja a városba. A G00 mm-es főnyomócső átvezetése a Sajón. (Pólonkai Gyula felvétele. A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat szívességéből)

eredetileg ezt a megoldást választották. Többszöri bővítés és az 1949-ben megindult teljes rekontstrukció után napi 45 000 m3-re nőtt a vízmű teljesítőképessége (22.3. kép.), és végső kiépítésben 60 — 65 000 m3/nap lesz [4]. Debrecen városa a Keleti-főcsatornából vett felszíni vízzel egészíti ki három régebbi, mélyfúrású kutakból táplálkozó vízmüvének szolgáltatását. A Balmazújváros térségében, a Keleti-főcsatorna partján levő vízkivétel helyétől derítés után jut a víz a tisztító műhöz, ahol vegyszeres kezeléssel ivóvízzé dolgozzák fel (22.4. kép), majd szivattyúval juttatják a 18 km-nyire, a város belterületén levő, 1908—1912-ben épült I. számú vízműtelepre. Az 1977-ben üzembelépett új alapvízmű teljesítőképessége 20 000 m3/nap [8]. A következő ütemben ezt háromszorosára, és nagyobb távlatban 115 000 m3/nap-ra növelik. Ilyen hatalmas vízmennyiségeket gazdaságosan csak a felszíni készletből lehet biztosítani.

i ''

22.3. kép. A felszíni vizet feldolgozó szolnoki vízmű bővítése. Épülő medencék. (Nagy János felvétele, 1977. A Mélyépítési Tervező Vállalat szívességéből)

533