Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

fekvő tározóba, ahonnan 488 m eséssel jut a Sebes-Körösbe, a művelet tehát lényeges energianyereséggel jár. A Jád felső szakaszáról átvezetett 1 m3/s mintegy 2 GWh-val csökkenti a váradlesi erőmű termelését, de végeredményben nyolcszorta nagyobb eséssel hasznosul. A rendszer erőművei terv szerint 1980-ban kezdték el a termelést (21.3. ábra).

A Marosba Gyulafehérvár (Álba Iulia) alatt balról betorkolló Sebes (Sebes) vízerejének hasznosítására készült terv hat lépcsőt irányoz elő, amelyek közül az I. ütemben kettő valósul meg: az óasai (Oasa) tározóhoz kapcsolódó Gil- ceag-erőmű (Q — 40 m3/s, esés: h — 465 m) és a Táu-tározó alatti sugági (fyugag) erőmű (Q = 51,6 m3/s, h = 385 m), egyenként 150 MW beépített teljesítménnyel és 260 GWh/év energiatermeléssel [18, 21]. A rendszer záró láncszeme a 0,5 millió m3-es kiegyenlítő medence: a Lacul Xedeiu (21.4. ábra). A tározók a Szebeni-havasok (Munfii Cibinului) kisvízfolyásainak vízét gyűjtik össze, és a szomszédos Kudzsir (Cugir) vizét is hasznosítják, amelyet szivattyútelep táplál a rendszerbe. A művek üzembe helyezése 1980-ban volt esedékes.

Magyarországnak nincsenek olyan nagyszerű lehetőségei, mint északi és keleti szomszédainak. A Tisza 1973 óta működő kiskörei erőművénél csupán 2 — 10,7, átlag 6,27 m az esés. A négy gépcsoport csőturbináinak víznyelése

21.13. kép. A kiskörei erőmű gépcsarnoka szerelés közben. (Kotányi Ottó felvétele. A Vízügyi Tervező Vállalat szívességéből)

514