Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

21.5. kép. A nagybányai (Baia Mare) iparvidék vízellátására 1963-ban épült 92 m magas szurdoki (Strímtori) gát a Femezelyen 15 millió m3 vizet tart. [30]

romániai adatokat nem ismerjük) 1970-ben a frissvízigény 4,8%-át fedezték felszín alatti vizekből. Az ezredfordulókor — bár igénybevételük addig háromszorosára növekszik — az arány a tervek szerint már csak 3,0°/o lesz ([3], 3—212. o.).

A takarékossági törekvések a vizeknek az üzemeken belüli többszörös felhasználásában is fokozottan nyilvánulnak meg. A magyarországi vízgyűjtőrészen az ismételten felhasznált vizek hányada 1965-ben a teljes ipari vízforgalom 55%-ára, 1975-ben már 76%-ára rúgott ([3], 3—046. o.).

Bár a víznek az üzemeken belüli forgatása és ismételt használata csökkenti a frissvízigény növekedésének ütemét, és az ipartelepekről kibocsátott vizeknek legnagyobb része hűtésre szolgál, vagyis nem szennyezett, a tisztításra szoruló szennyvíz mennyisége mind nagyobb lesz.3 A tiszai vízgyűjtő egészét, és az ezredfordulóig várható fejlődést tekintve, a helyzet kb. a 21.2. táblázat szerint alakul ([3], 3—212. o.).4

A vizsgált 30 év alatt a vízfelhasználás a népgazdaságok tervezett termelésének megfelelően csaknem tízszeresére növekszik. Ugyanakkor a frissvíz- igény — a takarékossági intézkedések folytán — csupán megötszöröződik. A használtvíz-kibocsátás várható növekedése mindössze négyszeres, de a tisz504