Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

növekedési ütemének megfelelően — feltehetően megháromszorozódott, a frissvízigény, a víztakarékossági intézkedések hatékonyságának bizonyságaként, még két és félszeresére sem nőtt.

Az idézett számoknak tárgyunk szempontjából értékes kiegészítője, hogy Szakváry közlése szerint hazánknak a Tisza vízgyűjtőjében levő részén az ipari frissvízigény 1940 és 1950 közt az országos ipari vízigénynek mintegj1- 25%-a lehetett, 1960-ban 45% körül járt, 1965 70 között 51 —52%-ra volt tehető

([2], 382. o.), míg 1977-ben már 61,3%-ra rúgott [7a],

A tiszai vízgyűjtő egészének ipari frissvízigényéről 1970-re és a rákövetkező 30 évre vonatkozóan részletesebb, ill. becsült adataink vannak, amelyeket a

21.1. táblázatban foglaltunk össze ([3], 5—044. és 3 — 212. o.). E szerint az ipar frissvízszükséglete az ezredfordulóig több, mint megnégyszereződik. Ha a jövőt illető becslések túlzónak látszanak is — az igényeket az egyes országok érdek- védelemből bőven állapítják meg —, nyilvánvaló, hogy az iparfejlesztés lehetősége csak igen szigorú, gondos vízkészlet-gazdálkodássá/ lesz biztosítható. A helyzet fokozatos súlyosbodása különösen hazánkat, mint „alulfekvő” országot érinti, és aláhúzza a 19.3. fejezetben a mennyiségi vízvédelemről mondottakat.

21.1. táblázat

Az ipar frissvízigénye a tiszai vízgyűjtő egyes területein (millió m3/év; [3], 3—212. táblázat, kiegészítve)

Terület

1965

1970

1978

1985

1990

2000

Szovjet

32,0

47,0

82

319,8

466,5

Román

1127,0

1405,1

2295

3127,5

4796,6

Szlovák

534,9

639,1

1073

1151,0

1232,0

Magyar

747

851,0

916,8

3275

4015,0

5411,0

Jugoszláv

35,4

31,6

63

88,0

135,8

Összesen

2580,9

3039,6

6788

8701,3

12041,9

Index

100

118

263

337

466

A vízszűke már az ötvenes évektől fenyegette az ipart. Ez tette sürgőssé a tiszai vízgyűjtő első nagy víztározóinak a megépítését. 1961-ben lépett üzembe a borsodi iparvidék vízellátásának megjavítását szolgáló rakacai tározó. Román területen Vajdahunyad (Hunedoara) vas- és acélműveinek vízgondjait 1964 óta enyhíti a Maros-Csernán épült Cinéig (más néven Teliuc-) tározó (21.4. kép). A rákövetkező évben készült el Szlovákiában az Ida-patak első tározója Idabuckónál (Bukovec, 22.5. kép) és Romániában a Fernezelyen, a nagybányai (Baia Maré) iparvidék fejlesztése érdekében, a szurdoki (Strim- tori) gát (21.5. kép). 1966-ban adták át rendeltetésének az Ondava nagy- domásai (Vei’ka DomaSa) tározóját, a homonnai (Humenné) vegyipari művek fejlesztésének kulcsát, és így tovább.

Ipari célokra — egyes kivételeket, mint pl. a gyógyszeripart, nem számítva — általában nincs szükség ivóvíz minőségű vízre. A legtöbb esetben nyers felszíni vizekkel is kielégíthető a szükséglet. Ennek megfelelően számos nagy ipar- üzem saját vízbeszerzésre rendezkedett be. (Nem is kívánatos, hogy az ipari üze502