Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban

20.14. kép. A biharugrai tógazdaság. (VÍZDOK, Vizy Zsigmondi felvétele, 1976)

A Hortobágyi-halastavak kiterjedése az 50-es évek elején 1870 ha-ra növekedett, és a szegedi Fehér-tó, kétszeri bővítése után (ami elsősorban a belvizek visszatartása érdekében történt), ma 1430 ha. Nagyságra a második helyen, 1856 ha-nyi vízterületével, Biharugra áll (20.14. kép), ahol 2,5 millió m3-nyi térfogatot kell a tavaszi belvizek befogadására biztosítani, ill. 3,5 millió ni3 vizet öntözési célokra tárolni.

E nagy kiterjedésű tógazdaságok érthetővé teszik, hogy a megyék sorában az első helyen Hajdú-Bihar áll. Halastavaira jut az ország haltenyésztést szolgáló vízterületének 26,2%-a, a Tisza-völgyieknek 43,8%-a. Békés és Csongrád megye országos viszonylatban 10,5, ill. 10,4%-kal, Tisza-völgyi viszonylatban

17,5, ill. 17,1%-kal követik ([9a], 1977).

A Tisza-völgy magyarországi részén 1960-ig a háború előtti kiterjedésének több mint háromszorosára, 9255 ha-ra növekedett a tógazdaságok vízfelülete és 1965-ben 12 030 ha-ra rúgott [9a]. A következőkben a területi fejlődés átmenetileg mérséklődött. Inkább az üzemeltetett halastavak területarányát növelték. 1977-6ew 15 125 ha volt a berendezett halastavak kiterjedése. Az év folyamán felhasznált víz mennyisége ugyanakkor 252,3 millió m3 volt (16 700 m3/ha), de ebből csak mintegy 10% jutott az öntözési csúcsfogvasztás idejére ([9a], 1977).

A pisztrángtenyésztés, hazánk domborzati és éghajlati adottságai folytán, alárendelt jelentőségű. A Borsodi és a Hevesi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság garadnai, ill. szilvásváradi pisztrángtelepe, a Bükk és a Mátra hegység patakjainak népesítésével, a sporthorgászatot szolgálja.

A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztési terve [12b] a halászatra is kiterjed. A hatodik ötéves tér vidőszakra országosan 4500

478