Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe
A Kettős-Körösbe torkolló Sebes-Körös 9035 km2-t kapcsol a vízgyűjtőbe és a találkozástól lefelé Hármas-Körös a folyó neve (lásd 17.10. kép). Végül a nagyobb részt mesterséges síksági vízfolyás, a Hortobágy-Berety- tyó csatlakozik a rendszerbe, amelynek vízgyűjtője igen tekintélyes: 5776 km2, de legmagasabb pontja, a Csekei-halom is csak 164 m-en fekszik. Hazánk területén az utolsó, a 177. fkm-nél betorkolló, és a Tiszát tápláló valamennyi vízfolyás között a legjelentékenyebb mellékfolyó a Maros (Mures, 2.14.—2.15. kép), amely az Erdélyi-medence déli részének vizeit 30 332 km2- ről gyűjti össze. Forrásvidéke a Keleti-Kárpátokban a Gyergyói-havasok (Munfii Giurgeului), a Hargita (Munfii Harghita, 1801 m) és a Görgényi- havasok (Munfii Gurghiului, 1777 m) által közrefogott Gyergyói-medencében (Depresiunea Giurgeului) van, ahol 850 m-es magasságban ered. Felső szakaszán jobb felől, a Kelemen-havasok D-i lejtőiről (Pietrosz, 2102 m) is kap vizet. A vízgyűjtő felépítéséről a 2.7. ábra tájékoztat. A Maros első jelentősebb mellékvize a balról betorkolló Görgény (Gurg- hiu, F = 564 km2, L = 55 km), amelyet a Görgényi-havasok Ny-i lejtőjén 1300 m magasságban eredő Nyárád (Niraj, F — 609 km2, L — 78 km), majd a jobb partról beömlő Komlód (Comlod, F = 529 km2, L = 60 km) és a Nagy-Bihartól (1849 m) K felé lesiető Aranyos (Aries) követ. Ez utóbbinak a forrása 1195 m magasan fekszik, vízgyűjtő területe 2970 km2, pályájának hossza 164 km. A következő mellékfolyó a Kis- és Nagy- Kük ül lő (Tirnava Mic és Maré) egyesüléséből származó Kük ül lő (Tirnava, L — 249 kmj, a Maros legjelentékenyebb mellékvize, 6157 km2-es vízgyűjtővel, amelyből a Kis-Küküllőre 2049, a Nagy-Küküllőre 3606 km2 jut. A Nagy-Küküllő 1455 m magasról indul, de a folyót bal partról kísérő magaslatok, amelyek egyúttal a Tisza D-i vízválasztóját jelölik ki, csupán 600 m körüliek. (Ez a tiszai vízválasztó igen alacsony szakasza, mert az Olt hátráló eróziója révén mélyen behatolt az Erdélyi-medencébe és jókora darabot, mintegy 130 km2-t, elhódított belőle.) A Sebes (Sebes, F — 1289 km2, L = 93 km) forrásvidékén ismét a kárpáti gerincet követi a tiszai vízválasztó: a Szebeni-havasokban (Munfii Gibi- nului) a Csindrel (Cindrel, 2245 m) csúcsára kúszik fel. Még jelentékenyebb, 2509 m magasságot ér el a Szörényi-havasokban (Munfii Surianului), a Sztrigy (Strei, F = 1926 km2, L = 92 km) forrásvidékén, a Retyezát hegységben (M. Retezat) őrtálló Peleagán, a tiszai vízgyűjtő legmagasabb pontján. A Ruszka-havasokban (Munfii Poiana Ruscái) a vízválasztó erősen megközelíti a Marost, és a Padesen már csak 1380 m magasan jár. Az itt eredő Cser na (Cérna) vízgyűjtője 738 km2, hossza 73 km. A Maros folyásának végső, 300 km-es szakaszát tápláló vízfolyások közül már csak a Sámson- Apátfalvi-főcsatorna belvízrendszere (Szárazér, F = 1498 km2, L — 139 km) érdemel említést. c) Az Alsó-Tisza Az Alsó-Tisza a Maros-torok alatt kezdődik (2.16. kép). Ny-i vízválasztója Bajánál megközelíti a Dunát. Az itt 153 m magasságot elérő hátság vizeit a 72 fkm-nél jobbról betorkolló Báoskai-nag y-c s a t o r n a3 közvetítésével veszi fel a Tisza. A bal part felől két említésre méltó mellékfolyója van. Mindkettő román területről indul, de Jugoszlávia földjén éri el a Tiszát. Az 42
