Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 16. A vízerő-hasznosítás a a Tisza vízgyűjtőjében
erőt (18,4MW-ot), ill. évi 160 millió kWh energiát képvisel (16.2. ábra, [30]). Ugyanennyit említ Benedek Pál korábbi közleménye is ([31], 210. o.). A több szempontból is figyelemre méltó terv megvalósítása a jövőre maradt. JEGYZETEK •Marosvár a mai Csanád ősi neve. A megye a Maros bal partján fekvő és már Szent István kora előtt megvolt településből keletkezett. A Csanádi püspökség alapítási éve 1030.- „quattuor molendinis per manus artificis aqua desuper opprimente currentibus j el y ülik a p o mólón dictis” (Kapy levéltár, 1359). A latin szövegből kiragadott mondatrész szabad fordítása: négy, felülről rávezetett vízzel hajtott, felülcsapónak nevezett járókerék. 3 A királyi mértékű eke a Hármaskönyv idézett helye szerint 150 királyi mértékű holdnak felelt meg (49. §), ez utóbbi pedig „hosszában 72, szélességben 12 királyi ölre terjed” (48. §). Az öl hossza országonként, sőt városonként is különbözött, de általában 1,8—1,9 m volt. E szerint 1 királyi hold kb. 3000 m2 és 1 eke kb. 45 hektár. A márka értéke mai pénzre aligha számítható ét. 4 Román adatok szerint még 1966-ban is működött a Szamos és a Maros vízrendszerében 89, ill. 131 vízimalom. Legnagyobb részük lisztet őrölt. 5 A vízerőnek villamosenergia-termelésre való felhasználása 1868-ban a Francia Alpokból indult ki [12]. A villamosenergia-átvitelt 1882-ben a müncheni elektrotechnikai kiállításon mutatták be. Egy szökőkút szivattyújának villamos motorja 57 km távolságból kapta a 2 lóerős, gőzgép hajtotta generátorral fejlesztett áramot ([13], 298. o.). A rákövetkező évben a franciaországi Romanche folyócska Vizille-i vízerőművétől már távvezetéken szállították az energiát mintegy 12 km-re, Grenoble-ba [12], 6 A vízerőmű-láncról nem jelent meg közlemény, ezért ismertettem részletesebben. Az adatokért e helyütt mondok köszönetét Illei ViLMOSnak, aki annak idején az Ung- völgyi Vízerőtelepek Építési Kirendeltségének mérnöke volt. 7 Ezt a vízerő-hasznosítási tervet Jankó-Brezovay Miklós már 1918-ban megírt, de de csak 1940-ben megjelent cikkében felvetette, és a felső-tiszai vízgyűjtő legkedvezőbb lehetőségének nevezte [18]. A Talaboron építendő 30 millió m3-es tározó 6—20 m3/s üzemvizet szolgáltatott volna, ami 204—227 m eséssel 12,4—48,0 ezer lóerőt (9,1—35,4 kW) jelentett volna. Az évi energiatermelést 132,6 millió kWh-ra számította. Az újabb adatok közlését db. Salamin Pál professzornak köszönöm, aki annak idején a Kelet-Magyarországi Villamossági Rt. mérnöke volt. 8 A Dragánon a Sebes beömlése alatt építendő 60 m magas gáttal 23 millió m3-es tározót terveztek, és a víznek a Jád völgyébe való átvezetésével 288 m-es esést kívántak hasznosítani. A Fehér-Körös forrásvidékén az aradi Kultúrmérnöki Hivatal tervezett vízeről.asznosítást szolgáló tározókat ([25], 144—145. o.). 380
