Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 16. A vízerő-hasznosítás a a Tisza vízgyűjtőjében

16.11.kép. A 4,4 MW teljesítményű kesznyéteni vízerőtelep gépcsarnoka. (Greutter Zoltán felvétele, 1977. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szívességéből)

az energetikusok figyelmét [25]8. Urszinyi új gondolatot vetett fel: a Sebes- Körös völgyének a Jád beömlése alatti elzárását, és az így létesítendő 160 millió m3-es tározó vizének négy lépcsőben való hasznosítását. A Bisztra- völgyében építendő tározó további négy kisebb erőművet táplált volna [26]. A tervek részletesebb kidolgozására nem került sor.

Említsük meg végül azokat a vizsgálatokat, amelyeket az 1937-ben felállított Öntözésűgyi Hivatal végzett, mert mind a tervezett tiszalöki vízlépcsővel, mind az Alföld öntözővíz-szükségletét szolgáló hegyvidéki tározási tervekkel kapcsolatban felmerült a vízerő-hasznosítás kérdése is.

A tiszalöki duzzasztóművel előállítandó vízlépcső kihasználására vonatkozóan ugyan nem végzett számításokat a hivatal, de már az első tervek szerint kijelölték a helyet az ,,esetleg később megépítendő vízerőtelep számára”, a mozgógát és a hajózsilip között kialakítandó szigeten ([27], 102. o.). A Hivatal

1943—45. évi jelentésében pedig a tiszalöki duzzasztógáttal együtt épülő vízerőmű kérdéséről már azt olvassuk, hogy ,,a legutóbbi 40 év hidrológiai adatai alapján kiszámítottuk az egyes években termelhető energia nagyságát.” ([28], 9.o.).

Az öntözővíz-szükséglet fedezésének kérdésével kapcsolatban 15, az Északkeleti Kárpátokban megvalósítható tározási lehetőséget tanulmányoztak. Az eredmény ismertetését átszövik a vízerő-hasznosításra vonatkozó utalások [29]. Részletesebben csak a Visó völgyében kínálkozó tarozást vizsgálták. A folyó völgyét a torkolat fölött 4 km-re 90 m magas gáttal elzárva 900 millió m3-es tározótér állítható elő, és az általa biztosított 25 m3/s üzemvíz a gát tövében épülő erőműben, vagy az Iza völgyébe történő átvezetéssel, 25 000 ló378