Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 16. A vízerő-hasznosítás a a Tisza vízgyűjtőjében

76'.6'. kép. A Hernád felsődobszai duzzasztóművé. (Greutter Zoltán felvétele, 1972. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szívességéből)

Q — 6 m3/s, az esés H - 2,8 m) 168 lóerőt (124 kW) teljesített. 1911-ben 3,4 m-re növelték a duzzasztást és két turbinát állítottak be, egyenként 8 m3/s víznyeléssel ([14], I. kötet, 194. o.). Ezáltal 544 lóerőre (400 kW) növekedett a teljesítmény, és már 1914-ben további bővítést terveztek egy harmadik turbinával.

Külön említésre méltó, hogy Temesvár városa 1909-ben gőz üzemű villanytelepének bővítése helyett a Béga csatornázása révén adódott vízlépcső hasznosítását határozta el. Az eredetileg kisegítőnek szánt vízerőmű 1913-ban már a város energiaszükségletének 89%-át fedezte (uo., 185. o.).

A Tisza vízgyűjtőjében 20 év alatt megépült hidroelektromos telepek kereken 8 500 lóerejét (6,25 MW) hozzáadva a fentiekben becsült 54 000 lóerőhöz (40 MW), amely addig még nem változhatott érdemlegesen, kiderül, hogy 1914- ben a gazdaságosan értékesíthető vízerőkészletnek legfeljebb 5%-át használták ki.

Hiába volt műszaki részről minden erőlködés — vízerőkataszter [10, 15], szakkönyvek [14] és szebbnél szebb tervek [16—18] — évekig nem történt érdemleges előrelépés. Ami történt, abban sem érvényesült a technikai fejlődés nyújtotta legnagyobb előny, hogy ti. megszűnt a vízerőhasznosítás helyhez és az energiát felhasználó üzem nagyságához kötöttsége. Noha az újabb vízerőművek tervezői most már a legkedvetőbb természeti adottságok teljes kiaknázására törekedhettek (még akkor is, ha ezek nehezen megközelíthő, lakatlan helyen kínálkoztak), mert az energiát távvezeték révén távoli fogyasztók szélesebb körében lehetett értékesíteni, jobbára csak korábban kialakított vízlépcsők áramtermelésre való kihasználásáról volt szó.

Tározásra sem nagyon gondoltak, csupán a kolozsvári (Cluj-Napoca) és a kudzsiri (Cugir) erőművel kapcsolatban létesült kisebb tározó a napi csúcs- terhelés energiaszükségletének kielégítésére [19]. A vízjárás évszakos kiegyenlítésére nem volt példa. A tározók létesítését célzó 1914. évi XXXVIII. te. az árvízi hozamok csökkentésén, az öntözésen és a hajózási kisvízszín emelésén kívül a vízerő-hasznosítást is nagymértékben szolgálta volna, azonban a háború kitörése miatt nem hozhatott eredményt ([20], 49. o.).

373