Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás
Év Áruforgalom ezer tonnában Tisza | Ferenc-csatorna Béga-csatoma 1865 200,5 85 70 1901 1905. évi átlag 125,21 307,6 263,6 1913 279,62 432,2 340,7 1 Csak a DGT forgalma. 2 DGT + MFTR. Az 1 millió tonnát meghaladó árumennyiség első pillanatra tekintélyesnek látszik, és a magyarországi hajózási vállalatok által 1913-ban lebonyolított forgalomnak 21,7%-a volt. A vasutak 87,2 millió tonna áruszállítása mellett azonban eltörpült: annak mindössze 1,2%-a. És ebből magára a Tiszára alig több, mint 1/4 rész jutott! A Tisza csekély forgalma mellett feltűnő a Ferenc-csatornáé és a Bégáé. Ezt nem annyira a Bácska és a Bánát földjének gazdagsága, mint inkább a Duna nagy nemzetközi útjához viszonyítva kedvező földrajzi helyzetük, a forgalmi igény kifejlődését segítő nagyobb történelmi múlt, és nem utolsósorban a műszaki munkálatokkal biztosított kedvezőbb hajózási feltételek magyarázzák. * Az I. világháború utáni területi változások következtében a Tisza magyar- országi szakasza elvesztette áruforgalmának legfőbb tápláló területét, és nem volt többé belföldi kapcsolata a dunai vízi úttal. Hiába építtette meg a kormány 1931 — 1937 között a korszerű szolnoki kikötőt és gabonatárházakat (15.22. kép) ([46], 336- 343. o.), a Szolnok—buda15.22. kép. A szolnoki rakodó a gabonatárházakkal. (A VÍZDOK gyűjteményéből) 359
