Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás
keresztirányú iszapolóművekkel és rőzsesövényekkel alakította a folyó medrét (15.21. kép), sőt rőzsepokróc terítéssel biztosítva még a kotrási anyagot is felhasználta erre a célra. A víz támadásának jobban kitett helyeken úti. rakott rőzseműveket építettek [15]. Az első világháború előtt megszakadt, és a harmincas években kellő fedezet hiányában vontatottan haladó munkálatok ellenére az eredmények igen biztatóak voltak. Tanúskodik erről a Szolnok —csongrádi szakaszra vonatkozó 1917. október 5—7-én, illetőleg 1939. szeptember 4 7-én 150, illetve 140 cm (tehát gyakorlatilag azonos) szolnoki vízállásnál mért adatok alábbi összehasonlítása ([20], 412. o.). A Tisza Szolnok csongrádi szakaszán a-------------------------■—.............................j ----- Legkisebb É v 20 ; 18 16 14 I 12 mélység [dm] dm-nél sekélyebb gázlók száma 1917 20 19 12 S ! 2 8 1939 5 3 — — 16 A Tisza kisvízi szabályozása a 30-as évek derekától, amikor az öntözési tervekkel kapcsolatban a folyó csatornázásának a gondolata felmerült, lelassult, bár Iványi joggal sürgette a kisvízi szabályozás még hátralevő részének Tokajig való folytatását avégből, hogy ,,a jól hajózható folyón az építkezési anyagok olcsó szállítása egész éven át biztosítva legyen” ([20], 144. o.). A mellékfolyók közül a Béga csatornázása már a századforduló előtt, a Körösé és a Sajóé röviddel azután megindult. Kisvízi szabályozásra ezért csupán a Maros Konop (Conop, 193. fkm) alatti szakaszán került sor, ahol a folyó vízbőségét tekintetbe véve duzzasztás nélkül is biztosíthatónak látszott a hajózási mélység ([35], II. kötet, 286. o.). 1920 után a munkák nem folytatódtak. 15.5. A Tisza-völgy vízi forgalma A Tisza hajózási szempontból kedvezőtlen jellemzői különösen akkor váltak feltűnővé, amikor a XIX. sz. második felében megindult a vasutak térhódítása. A folyónak még az átvágások végrehajtása után is erősen tekervényes pályája nagymértékben megnyújtja a hajók útját. Szolnok és a torkolat között a távolság légvonalban 227 km, vízen 334 km: kereken másfélszer annyi. Ennél is nagyobb nautikái hátrány a helyenként erősen összeszűkülő meder, és még inkább a számos hajtűkanyar és éles sarok, amelyeket a 4. fejezetben soroltunk fel. Kedvezőtlen a folyó vízjárása is. Mivel az évek 80 85%-ában a november közepétől március végéig terjedő 135 nap alatt jég lehet a Tiszán (5.9. ábra), az év 1/3 része a hajózás szempontjából eleve nem jöhet szóba. Áprilisban, a zöldár idején, még víz alatt áll a hullámtér, a hajóst a partra futás veszélye fenyegeti. A hajózási idény tehát kedvező esetben is csupán 200 napra terjed: 357
