Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás

15.4a ábra. A Ferenc-csatorna átnézeti helyszínrajza. (Sajó Elemér [26] nyomán)

85 000 t, a kilencvenes években — a Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) csatornaellenes tarifapolitikája ellenére — már 256 000 t, és 1901 —1905 között évi átlagban 308 000 t árut szállítanak a csatornán. 1913-ban a forgalom 432 000 t-át ért el ([26], [27a, b]).

A B é g a-hajózócsatornán nyári időben, és főként ősszel, 4 — 5 dm-re csökkent le a vízmélység úgy, hogy az 50—100 tonnás kishajók még völgymenetben is nehézségekkel küzdöttek, felfelé vontatásukhoz pedig 6—10, sőt 15 lóra volt szükség [28]. A lefelé irányuló forgalom 1866-ban 65 575 tonnára rúgott, de felfelé mindössze 3965 tonnát szállítottak, és a forgalom legnagyobb része a Nagybecskerek (Zrenjanin) alatti folyószakaszon bonyolódott le. Képessy József ezért, a bánáti vizek rendezésére készített terve keretében, már 1873- ban javaslatot tett a hajóút lépcsőzésévé [29]. A megvalósítás azonban még váratott magára.

A közfelfogás átalakulására jellemző, hogy 1888-ban a közmunka- és közlekedésügyi miniszter a MÁV keretében ideiglenes hajózási szolgálatot szervezett a vasúti forgalom támogatására, ami végül, 1894-ben, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR) megalapításához vezetett (1894. évi XXXVI. te.).

Már a Tisza-szabályozás tárgyában 1890-ben készült előterjesztés hangsúlyozta, hogy

346