Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése

szabadságharc utáni feloszlatásával a munkálatok központi irányításában törés következett be, aminek káros hatását csak fokozta a társulatoknak az 1871: XXXIX. te.-kel biztosított autonómiája. A társulatok a töltések vonalozásában nem voltak tekintettel áramlástani szempontokra, sem a szemben fekvő part védműveire. A levágott kanyarulatokat megkerülték, — mert áttöltésük biztonsági okokból nem lett volna tanácsos , de a kerülőn alul visszatértek a part közelébe, hogy minél nagyobb területet mentesítsenek, aminek következtében szorulatok és hirtelen kitáguló hullámterek váltogatták egymást (10.4. ábra). A tervezőknek az egyes földtulajdonosok sajátos kívánalmaihoz is alkalmazkodniuk kellett, hiszen a kisajátítási jog kérdéseit csak az 1881:

7ZX Az átvágások száma

. Lemetszett kanyar í;'" * (átvágásának évével)

Magaspart és az ármentesített öbiözet határa

Az 1860-as évekig megépült .......... töltések

......... 1879-1889 között épült maqasparfi

é

s belterületi töltések

_____ 1891 után a hullámtér szabályossá “““ tétele érdekében épült töltésszakasz

1879-ben feladott töltés- beszőgellés

/•Afsjiszagyenda

V

Feleslegessé vált, alvó gátak

Fegyvernek

10.4. ábra. Példa a tiszai védvonal kialakulására és fejlődésére.

Az eredeti meder kanyargásainak merev követese folytán erős tőltésbeszögellések (Szakállas alatt a bal, Kőtelek felett a jobb parton) éa zsákok (Tiazapüspöki alatt a bal parton) keletkeztek. A szeszélyes vonalozást utólag csak részben lehetett megjavítani. (Nemes Gerzson [26] nyomán)

229