Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése

Sexty ANDRÁsnak, Szabolcs megye mérnökének a Cigánd (Zemplén) és Dombrád közötti Tisza-kanyar átvágására vonatkozó terve (1077 sz.) évszámából (1784) joggal következtetünk arra, hogy a II. JózsefíőI elrendelt általános víziút-felvétel kapcsán született.

Ugyanebből az időszakból való Bállá ÁNTALnak, Pest vármegye kiváló mérnökének az 1781. évi megyegyűléshez intézett, a 9.3. fejezetben már említett jelentése, amelyben azonban a hajóút megrövidítése mellett (9.6. ábra) már egy újabb gondolat, az árhullámok levonulásának siettetése is felmerül:

,,Ami a Tisza folyása körül való javításokat illeti, főképpen abban állana, hogy az ő folyásának rettenetes nagy csavargásait illendő és alkalmatos helyeken szükséges volna általszaggatni, mely mód az víznek ágyát készítené, mivel gyorsabb folyást nyerne eképpen a víz, és így a víznek árja hamarabb letakarodna, mind pedig a hajókázók igen nagy út jók megrövidítésére szolgálna.” ([23], I. kötet, 219. o.).

Az első átvágások azonban még nem ilyen megfontolások alapján készültek, hanem a parti birtokok védelmét szolgálták. Ott, ahol a mederfejlődés kapcsán folytonosan élesedő kanyar értékesebb terület, esetleg községi belsőség el- habolásával fenyegetett, a meander-hurok nyakának átvágásával távolították el a víz folyását a veszélyeztetett helyről. Ez a magyarázata annak, hogy a legrégebbi átvágások az Alföld peremvidékein keletkeztek, ott ahol a völgyek anyaga még elég durva szemcséjű, laza, és ennek következtében a medervándorlás élénk. Szatmár megye 1842. évi jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy a Szamoson, Szatmár városának határában, akkor már 7, Csenger-Űjfalu és (Szamos)Tatárfalva között további két, megyei erővel épült átvágás volt [24]. Vásárhelyi PÁL pedig tervének műszaki leírásában említi, hogy a térképén 13 számmal jelölt átmetszést „Nagyságos Szabolcs vármegye már a múlt: 1844. évben megnyittatta” ([1], 18. o.).

A Tisza-völgy ármentesítésének igényével kapcsolatban az árhullámok levonulásának siettetése lépett előtérbe. Vásárhelyi erről így ír:

,,A Tisza Máramarosban a nagy eset miatt ragadó sebességgel rohan alá, melyet . . . egész Tiszaújlakig megtart, alább pedig, esetét elvesztvén, kéntelen felduzzadni és kiömleni: ebből önként következik azon szabályozási elv, hogy ott mindenek előtt sebességét kell megszerezni, mely cél nagyobb eset, egyenesebb és rövidebb lefolyás által, azaz átvágások által eszközölhető.” ([1], 11. o.).

Természetesen nem feledkezik meg Vásárhelyi a hajózás érdekeiről sem, mert így folytatja:

,,sőt még a hajózás is igényli ezen rendelkezést, amennyiben a vontató út fenntartása csak átvágások által eszközölhető, mely a folyó helyheztetésében, midőn az ide-oda tévelyeg, ha léteznék is vontató-út, jókarban tarthatása csaknem lehetetlen.”

Továbbá: ,,Minthogy az átvágások által a Tisza medrét és tükrét alább fogja szállítani és útja . . . rövidül, s az által, főleg pedig egyenesebb menetével,

219