Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 1. A tiszai vízrendszer kialakulása
dékek magukhoz vonzzák az É és ÉK felől érkező vízfolyásokat. Az Olt, hátráló eróziója révén átvágja a Déli-Kárpátokat és felfűzi a Csíki-, Háromszéki-, Barcasági- és Fogarasi-medence tavait, miáltal kialakul a tiszai vízgyűjtő mai vízválasztójának egy újabb, a Kárpátok övén belüli szakasza (1.2. ábra). Kb. 200 000 évre nyúlik vissza a szorosabban vett tiszai vízrendszer múltja. Ekkor, a középső-pleisztocénben, az alföldi süllyedékekbe érkező, medrüket sűrűn változtató folyók hordalékkúpok, holtágak és tavak szövevényes rendszerét építgetik ki. A Duna is bocsát még ki erre ágat. Az egymást követő éghajlati változások száraz szakaszaiban eolikus képződmények járulnak hozzá a felszín alakulásához. Az Os-Maros és az Os-Körösök hordalékkúpja, valamint a Ny felé egyre későbben jelentkező árkok kialakulása a napjaink helyzetének megfelelő irányba tolja el a vízrendszer fő ütőerét. Az új-pleisztocénben — a legutóbbi 100 000 éven belül — az Alföld perem - süllyedékei és a Közép-Tisza mai vonalában keletkezett mély árok vonzzák magukhoz az erózióbázist, és kialakul a Duna jelenlegi folyása is (1.3. ábra). = Középső-pleisztocén 0 50 100 150 km ,. r , 1--------------1-------------‘ ■ > Új-pleisztocén • ... ----------- Jelenlegi medrek 1 .3. ábra. A tiszai vízrendszer változásai a középső- és új-pleisztocén idején (kétszázezertől százezer évvel ezelőttig, J. Fink nyomán [1]) 22