Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése
10. A TISZA-VÖLGY ÁRMENTESÍTÉSE 10.1. A történeti fejlődés A történelem tanúsága szerint a nagy technikai alkotások megszületésének négy tényező egyidejű érvényesülése a feltétele. Az első feltétel: legyen tervező, akinek agyában az elgondolás megszületik. A második: legyen olyan előrelátó államférfi — esetleg uralkodó —, aki felfogja az ügy jelentőségét és felkarolja. Harmadikként nélkülözhetetlen a terv megvalósításához szükséges gazdasági erő, és végül negyedikként elengedhetetlen a nyugodt politikai légkör. A Tisza-szabályozás1 esetében az első két feltétel is csak rövid ideig, az átfogó terv elkészítését lehetővé tevő térképezés befejezésétől és Széchenyi fellépésétől Vásárhelyi 1846 tavaszán bekövetkezett haláláig, a munkálatok előkészítésének szakaszában volt kielégítve. A Tiszavölgyi Társulat megalakulása biztosítani látszott a harmadik feltételt, a kellő anyagi háttér megteremtését, bár az érdekeltek közt a szabályozás mikéntje tekintetében nem volt teljes az egyetértés. A szabadságharc és a leverését követő elnyomás éveiben a negyedik feltétel végképp nem érvényesülhetett, és így a nagyszabású terv megvalósítása már a kezdet kezdetén alapjaiban megingott. A következmény a kudarcok sorozata, és a munkák évtizedekre való elhúzódása volt. Vásárhelyinek (10.1. kép) a Tisza általános szabályozására kidolgozott terve [1] a mai szóhasználat szerint csupán koncepció volt, és műszaki leírása csak irányelveket rögzített. Vásárhelyi halála után a terv felülvizsgálatára felkért Pietro Paleocapa velencei cs.kir. építési főigazgató (10.2. kép)2 szakvéleménye kedvezőbbnek látszó megoldást vetett fel, de valójában nem volt más, mint tervbírálat, címe szerint is ,,Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről” [2],3 A két kiváló szakember „tervének” szembeállításában ezért nagyon óvatosnak kell lennünk. Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy VÁsÁRHELYmek olyan, földrajzi és történelmi okokra visszavezethető gazdasági és politikai szempontokat is szem előtt kellett tartania, amelyek PALEOCAPÁt - mint idegent — nem kötötték. Sok mindent megmagyaráz a tiszai ártérre vonatkozó 10.1. táblázat, amely a Lányi-, ill. Huszár-íé\e felvétel méterrendszerre átszámított adatait foglalja össze ([3], 160. és 230. o.). A kereken 2 millió hektárnyi ártérből 37% jutott a legsűrűbben lakott hat északi vármegyére, amiért — mint az előző fejezetben láttuk — ott kezdett legkorábban mozgolódni az érdekeltség, sőt már bizonyos munkákat is végzett. A szabályozási terv elkészítésére vonatkozó nádori rendelkezést is végeredményben a kerecsen—komorói átvágás terve (lásd a 9.7. ábrát) váltotta ki, amelyet Beszédes József Szabolcs megye megbízásából készített. Vásárhelyi nem hagyhatta figyelmen kívül a szóban forgó vidék érdekeltjeinek az árvizek 207
