Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 9. Az első vízi munkálatok és a Tisza-szabályozás megalapozása
„olyan nagy töltést vont mátai birtokán a Hortobágy folyón keresztül, hogy áradáskor mind a panaszttevők, mind a közeli vidék helységeitől elzárja a vizet. A kamara helyt adott a panasznak és a gátat elhányatni rendelte". Gallacz idézi a Bihar megyei levéltár egyik 1799. évi okiratát, amely szerint . . Nagy- és Kis-Szántó, Nagy-Kereki, Bedő, Rojt, Bihar, Ártánd községbeli birtokosok azon panasza folytán, hogy a rendezetlen viszonyok miatt a vizek folyása egyes birtokosok által készített töltésekkel és árkokkal a természetes lefolyás útjáfól eltéríttetik és így nagy károk okoztatnak, ilyen töltéseknek és árkoknak készítése szigorúan eltiltatott.” ([8], I. kötet, 361. o.). A közlekedés is alkalmazkodott a mocsárvilághoz. Győrffy István „Nagykunsági Króniká”-jában írja ([7], 24. o.): ,,Apámtól hallottam, hogy Karcagról Füzesgyarmatra — pedig jó 36 km a távolság — a vásárra hajón járt. Sőt gyermekkoromban több (karcagi) városszéli udvaron magam is láttam hajót.”1 Vedres István az 1816. évi tiszai árvízzel kapcsolatban hasonlót említ: „Szegedrül a kikindai vásárra hajókon mentek a kereskedők és mesteremberek ’s onnét a’ Böge (Béga) tsatornájáig szabadon lehetett minden felé tsóna- kázni.” ([9], 16. o.). 9.2. Vízépítési munkák a XVII. és XVIII. században A fentebb leírt ősi állapotok a lakosság szaporodása és a fejlődő gazdasági élet folytán a XVII. századtól kezdve mind tarthatatlanabbá váltak. Az 1613. évi XXVII. törvénycikk kimondta, hogy ,,A Tisza kiöntései ellen töltések építéséről, azon megyék, melyekben a folyam kiönteni szokott. . . határozzanak”, és „az ország más megyéiben is folyamkiöntések ellen töltések emeltessenek.” Ez volt a központi hatalom első beavatkozása területünk vízügyeibe. Ismeretes, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1646-ban a mára- marosi só nyugatra szállításának megkönnyítése végett a Tisza menti Nagy- tárkánytól (Veiké Trakany) a bodrogközi Karcsa-éren át Tokajig csatornát ásatott. A flamand és velencei mérnökök terve szerint készült vízi út a káros vizek elvezetését is segítette, de karbantartás híján hamarosan feliszapolódott úgy, hogy II. Rákóczi Ferenc betemettette ([10], 36. és 401. o.). A XVIII. század első évtizedei fordulópontot jelentettek a tiszavölgyi vízi munkálatok történetében. Temesvár visszafoglalásával (1716) az egész Délvidék felszabadult a török uralom alól. A bécsi kormány a Maros—Tisza— Duna közét honvédelmi okokból Temesi bánság néven katonai közigazgatás alá helyezte, és sürgősen hozzálátott a temesvári erődítmények helyreállításához, majd a lakatlanná vált terület benépesítéséhez. 186
