Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 8. A Tisza-völgy a vízi munkálatok megkezdése előtt
Ugyanezen 1816. évi árvízről Szegeddel kapcsolatban, Vedres István így emlékezik meg ([20], 16. o.): . . az árvíz —- . . . az 1772-it 4 hüvelyknyi magassággal (~ 10 cm) felülhaladta, pedig a Maros vizének árja, kiszaggatván töltéseit, Torontál vármegyében már akkor szétterjedt és ide nem jött. A vár kapuján és a kerekbástya ablakán kevés híjjá volt, hogy be nem futott a víz . . . . Magában a városban minden laposabb helyen fölfakadt, sőt a körüllévő magasabb helyeken fekvő szőlő árkaiból is befutott a városba. Sok kútból kiömlött a víz és több utcák elöntettek egészében. A kutak úsztak. Gyalog járni hidak és pallók nélkül nem lehetett. Ezer háznál több összedült. Tölteni való földet, mivel ahhoz férni nem lehetett és messze is volt a váróstul, a vár sáncából hordták az emberek hajókon, hogy az udvaraikon keresztül futni törekvő árvizeknek gátakat vethessenek és több efféle, pedig akkor, . . . Szatmár, Szabolcs, Bihar, Arad, Békés stb. vármegyék térföldjein közel 50-60 négyzetmérföldeken 300 — 350 ezer ha) hevert még a szétöntött víz februártól fogva júliusig . . . ,,Csongrád vármegyében . . . szintúgy az országutak víz alatt voltak, sok puszták, nevezetesen a derekegyházinak is nagy része úszott, némely helységek vízben állottak, a szőlők, szántóföldek, kaszálók nagy részét elöntötte stb.” ,,Torontál vármegyének nagyobb része is víz alatt hevert akkor. Szegedről a ki- kindai vásárra hajókon mentek a kereskedők és mesteremberek, és onnét a Béga- csatornáig szabadon lehetett mindenfelé csónakázni.” Az idézett leírásokból kitűnik, hogy milyen gyenge lábon állott a Tisza-völgy lakosságának élet- és vagyonbiztonsága. Néhány hónapot leszámítva a közlekedés is hallatlanul nehézkes volt. Jellemző Bronyevszkij Vladimír orosz tengerészhadnagy ,,Utazás Magyarországon” (1810) c. beszámolójának egy mondata: ,,Az utak csak bivaly fogattal járhatók, és minő utak! Ősszel még csak gondolni sem lehet lófogatú utazásra.” ([10], 282. o.). A Tisza völgyében uralkodó vizek mindennemű gazdasági és kulturális fejlődésnek kerékkötői voltak. JEGYZETEK 1 Az erdőirtás és a túllegeltetés volt az oka a futóhomok megjelenésének is. Vedres István így fejti ki ezt: „Ezelőtt 25 vagy 30 esztendőkkel, tizedrésze sem volt talán azon sivány- ságoknak, amellyek most a Szegedi Marha járásokat elfoglalják ... A száraz esztendők és a gyakran Uralkodó szelek a már nyitva álló Butzkákat felhasitgatták, s a körülbelüllevő legszebb földeket, Semlékeket folyó homokkal beborították; így: temérdek földeket fogdostak el minden esztendőben.” ([8], 55. o.). A homok megkötésével már 1807-ben foglalkozott az országgyűlés. „A futóhomok által okoztatni szokott károk elhárításáról és az általa elöntött területek termővé tételének módjáról” szóló, 1807: XX. te. bevezetőjében olvashatjuk: „az ország sok részében tapasztalni lehet, hogy a semmi hasznot nem hajtó futóhomok több mérföldekre terjedő egész területeket elfoglal és napról-napra nagyobb és gyorsabb haladással ragad ki termékeny földeket a lakosság használata alól . . .” (uo. 59. o.). A veszedelem méretére jellemző, hogy míg az 1792. évi felmérés szerint Kecskemét 12 négyzetmérföldnyi határának 1/6-a, 2 négyzetmérföld volt, homokos, 1805-ben már 6 négyzetmérföld, vagyis a határ felét ellepte a homok (uo., 61. o.). 180
