Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 8. A Tisza-völgy a vízi munkálatok megkezdése előtt

8.5. ábra. Elhagyott erek és holt medrek szövevénye az egykori Sárrétek területén.

(Papp Antal [3] nyomán)

Az időnként felduzzadt mocsarak vizének levezetésére szolgáló erek nagyrésze vakon végződött, hiszen csak ritkán volt bennük folyás, és lassú, szinte szivárgó mozgása közben elpárolgott belőlük a víz.

A földrajzi adottságokból folyó rossz lefolyási viszonyok miatt a Tisza völgyében mindig jelentékeny területet foglaltak el a pangó vizek. A vízborította felszín mindenkori kiterjedését eredetileg csak az árvizek vízbősége és az időjárás — a csapadék és párolgás alakulása — szabályozta.

A felszínt alakító harmadik tényező a szél. Munkájáról a Duna—Tisza közi hátság és különösen a Nyírség jellegzetes ÉNy — DK-i, ill. É—D-i irányban sorakozó teknői, ill. az őket elválasztó buckák és barázdák tanúskodnak. A jégkorszakokat felváltó száraz időszakokban a levegőből ülepedett lösz éppúgy, mint a vízfolyások medrében lerakodott homok, a szelek játékszere lett. Munkájukat az említett vidékeken kívül a Nagykunság felszíni formái is jellemzik.

162