Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 7. A felszín alatti vizek

és Algyógy (Geoagiu-Bäi, 7.4. kép) már a rómaiak dáciai uralma idején fontos gyógyhelyként, Aquae, ill. Germisara néven volt ismeretes.

Az egyes ásvány- és gyógyvizeket fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján szokták jellemezni. Nemzetközileg elfogadott egységes osztályozási rendszer azonban még nincs. A hőmérséklet szerinti megkülönböztetés: hideg « 20 °C), hűvös (20—25 °C), langyos (25 — 32 °C), meleg (32 — 40 °C) és forró (>40 °C), még egyszerű. Feltűnő ismérv a szabad szénsavtartalom is. A kémiai osztályozás már igen nehéz, mert az ásványvizekben az alkotóelemek egész sora van képviselve, és közülük gyakran több is kiemelkedő mennyiségben van jelen. Ha pedig a mellett az anion mellett, amelynek a mg-egyenértéke a többiét felülmúlja, valamely gyógyászatilag jelentékeny — bár kisebb mg-egyen- értékű — aniont mutat ki az elemzés, a víz megnevezésében többnyire ezt hangsúlyozzák.

A területünkön fakadó ásványvizek összetételéről csupán akkor adhatna valamely szakember részletes áttekintést, ha elemzésük eredményeit pontosan ismerné, és az elemzések azonos eljárással készültek volna. Az irodalomban és a fürdők prospektusaiban közölt rövid megnevezések gyakran ellentmondók. Ezért a következőkben csupán egyes ásványvíztípusok képviselőit sorolom fel (a típusokon belül a további alkatrészek figyelembevételével adódó alosztást mellőzve), annak igazolására, hogy a tiszai vízgyűjtő nemcsak az előfordulások sokaságával, hanem a vizek sokféleségével is kitűnik.2

Alkáli-hidrogén-karbonátos (alkalikus) vizek:

Bardejovské-Kúpele (Bártfa-fürdő), „Cigelka-víz”. Palackozzák. (Szlovákia), Bixad (Bikszád), „Bikszádi víz”. Palackozzák. (Románia),

Bükkszék, „Szénsavas gyógyvíz”. Palackozzák. (Magyarország),

Stoiceni (Sztojkafalva). Vizét palackozzák. (Románia),

Szvaljava (Szolyva, Kárpátalja, Szovjetunió).

151