Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 7. A felszín alatti vizek
(7.1. táblázat, folytatás) Sorszám A kút helye (a megye megjelölésével) A létesítés éve Talpmélység [m] A kifolyó víz hőfoka [°0] Vízhozam [liter/perc] 19. Szegvár, Puskin Tsz. Csongrád megye 1970 2500 94 1680 g 80 300? 20. Szentes, Termál Tsz. Csongrád megye 1970 2498 99 2400? 21. Szentes, Alkotmány Tsz. Csongrád megye 1971 2401 96 1935 ? 22. Székkutas, Kakasszék, szanatórium, 1971 1800 99 1650 Csongrád megye 23. Nagymágocs, Viharsarok Tsz. Csongrád megye 1971 2004 96 1840 ? 24. Gyula, fürdő, Békés megye 1972 2500 93 720? 25. Szentes, Árpád Tsz. Csongrád megye 1972 2303 96 2180? 26. Szentes, Árpád Tsz. I. Csongrád megye 1978 2357 98 1305 'A vízzáró réteg minden esetben felsőpannonkori homok. A több rétegből termelő kutak adatait a rétegeknek megfelelően egymás alá írtuk. A vízhozam után írt g gázos vízre utal. A 2. sorszámú kút szénhidrogén-kutatás kapcsán készült, a többieket vízfeltárás céljából fúrták. A Tisza vízgyűjtő területe ásvány- és gyógyvizekben — európai viszonylatban tekintve is — rendkívül gazdag, ami a terület változatos földtani felépítésével függ össze. A vízgyűjtő eruptív kőzetekből felépített részén a vulkáni utóhatásoknak megfelelően igen sok a szénsavas, kénes, valamint vasas vizű forrás, amelyek a kőzetrepedéseken és törésvonalak mentén feltörő gázoknak köszönik eredetüket (pl. az Avas és Lápos hegység, a Kelemen-havasok, a Hargita, a Bra7.1. kép. Az 1925-ben földgázkutatás során mélyített 1090 m mély hajdúszoboszlói fúrásból 73 °C-os víz tört fel. Gyógyító erejét a helyi lakosság már 1926-ban felismerte 148
