Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 7. A felszín alatti vizek
A hévizek jelentőségének felismerése jól kiviláglik a tiszai Alföld magyar- országi részére vonatkozó 1965 — 1980. évi statisztikai adatok alábbi összehasonlításából: 35 -44 45-59 60 69 70—79 80 < összes kút °C-ú kifolyó vizet adó kutak száma 1965 132 65 21 20 14 252 1980 227 156 62 43 64 552 A 75 °C-nál melegebb vizű kutak helyéről a 7.8. ábra tájékoztat. Legtöbbjük — a fentebb mondottaknak megfelelően — Csongrád megyében van. Az 1980- ig létesült legmelegebb vizű (> 90 °C) kutak részletesebb adatait is ideiktatom (7.1. táblázat). 7.3. Ásvány- és gyógyvizek a tiszai vízgyűjtőben [12 15] Ásványvíznek tekintik az olyan vizeket, amelyek literenként 1000 mg-ot meghaladó oldott, szilárd alkotórészt vagy szabad szénsavat tartalmaznak. Gyógyhatásúk miatt általában gyógyvizeknek minősülnek. Ilyen alapon gyógyvizek a 20 — 25 °C-nál melegebb, állandó hőmérsékletű közönséges vizek is, vagy az olyanok, amelyekben — bár az oldott szilárd anyag 1000 mg/l-nél kevesebb — bizonyos ritkán előforduló, biológiailag aktív elemek, illetve ionok (lítium, bróm, jód, fluor, arzén, kén, bórsav és a kovasav vegyületei, rádium, radon-222, — régebbi nevén rádiumemanáció) mutathatók ki. A fenti meghatározás értelmében ásott kutaknak vagy a felszíni teknőknek összegyülemlett vize is lehet ásvány-, ill. gyógyvíz. Ilyen pl. a jászkarajenői Mira keserűvíz, amelyet 3 — 4 m mély kutakból termelnek ki, és az alföldi tavak — Gyopáros, Nyíregyháza—Sóstó-gyógyfürdő, Palics — sziksós vize. (Ez utóbbiakat ma már artézi kutak is táplálják.) Az ásványvíz szóról elsősorban mégis a források és fúrások jutnak eszünkbe. Belőlük ugyan a felszínre tör a víz, de még teljes mértékben eredetének ismérveit viseli magán. A hidrológia ezeket a forrásokat a felszín alatti vizekkel kapcsolatban tárgyalja. Az ásványvizeket a gyógyászatban fürdők alakjában (mozgásszervi, szív- és érbetegségekre, nőgyógyászati bajokra stb.) vagy ivókúraként (gyomor- és bélbetegségekre, máj- és epebajokra stb.) használják. Ennek megfelelően alakultak ki a gyógyfürdők, ill. került sor az ásványvizek palackozására. Egyes ásványvizeket — esetleg szénsavval mesterségesen telítve — üdítő italként, asztali vízként árusítanak. Az ásvány- és gyógyvizek tehát jelentékeny gazdasági értéket képviselnek. A természetes források sorát nagyszámú fúrás egészíti ki (7.1. kép). Vizük részben régóta ismert fürdőhelyek fejlesztését szolgálja, míg számos helyen új gyógyfürdők keletkezéséhez vezetett (7.2. és 22.21. kép), aminek idegenforgalmi jelentősége sem lekicsinylendő. 146
