Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
4. Ivadék és növendékhal nevelés
mányt felvenni. Célszerű áztatással is természetszerűbbé tenni az abrakféléket. Célunk, hogy mielőbb megszokják a takarmányt, hadd nyerjenek a tél során kimerült energiatartalékaik gyors utánpótlást. Az így elkezdett takannányozás a korai, azaz a betegségeket megelőző célú gyógyszeres takarmány etetését biztosítja. Ezen ne spóroljunk, mert egy fellobbanó járványnak vehetjük elejét. Amikor tartósan 10 fok fölé emelkedik a víz hőmérséklete, ez a korosztály magabiztos takarmányfogyasztó. Ha ez nem így van, ki kell kutatni az okát, mert előfordulhat, hogy a halak megbetegedtek (a beteg hal étvágyát veszíti). Ne késlekedjünk, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a halainkat szemrevételezzük, s megállapítsuk az étvágytalanság okát. A kétnyaras kor kezdetén gyakran vonjuk be ellenőrzéseinkbe a halászati állatorvost. Az ő feladata mindenekelőtt a rendellenességek, betegségek felderítése, és ha szükséges, a gyógykezelés előírása is. Ha minden tevékenységünket jól megoldottuk, május végéig étvágy szerint etetjük a pontyokat. Június elejétől át kell térni a testtömeg-%-ban kifejezett takarmányadagolásra. Tartsuk magunkat a takarmány-felhasználás üteméhez, amiben már nem mérvadó az étvágy, de a takarmányfogyásra felhasznált idő igen. Csak olyankor emeljük a takarmányadagot, ha az etetést követően 4-5 órán belül elfogyott az abrak. A kétnyaras pontyok nevelésében súlypontos a természetes táplálék szerepe. Sajnos, a hiányos tápanyagpótlás vagy a túlnépesítés könnyen a zooplankton hiányához vezet. Kevés lesz a természetes táplálék ahhoz, hogy a takarmány megfelelő hatásfokkal értékesüljön. A túl sok abrak etetése rontja a fehérje: energia arányát, amire gondolni kell. A munkaszüneti napokon való etetés mérsékeli a fehérjehiány keltette torzulásokat, s a kevés természetes táplálékot is halaink növekedésre fordíthatjuk. A növendékhalaknál szeptemberben még élénk az étvágy. Ezért október elejéig (ha az időjárás engedi, akár tovább is) mindenképpen ki kell elégíteni ennek a korosztálynak a természetes étvágyát, táplálék keresését, ami az idő előrehaladtával fokozatosan csökken (a víz hőmérséklete napról napra süllyed). Szeptemberben tehát étvágy szerint etetetünk. Jól bevált módszer a szeptemberi takarmányozás „egy- tizedes szabálya”, melyet elsőként Corchus Béla és fia, C. Zoltán dolgozott ki Bi- harugrán az 1930-as években. Megfigyelték, ha a pontyivadék és a nyújtott ponty napi takarmányadagjába 1/10 arányban kukoricadarát kevertek, azaz a napi takarmány 10%-a kukorica volt, a pontyok jobban elviselték a lehalászási munkák „megpróbáltatásait”, a telelőkben gyorsabban gyógyultak be a bőrsérülések, jó egészségben teleltek. Ezt az elvet átvéve, több gazdaságban évtizedeken át tapasztalták a kukoricaetetés kedvező utóhatását. Ezen az alapon ajánljuk ezt a módszert a jelenkor haltenyésztőinek. Ha az év végi elszámoláskor a természetes hozam és a takarmányhozam aránya 45:55%, akkor a nyújtott ponty nevelését sikeresen megoldottuk. Amennyiben rosszabb ez az arány, vegyük sorra a történteket, s vizsgáljuk felül a tápanyagvisszapótlás megoldását is, mert nem kizárt, hogy ez maradt el a kívánatostól. Kombinált népesítésben a természetes hozam és a takarmányhozam aránya jó közelítéssel 50-50% körül alakul. 93
