Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
4. Ivadék és növendékhal nevelés
4.2.1.1 A népesítés szempontjai A klasszikus haltenyésztés ezt a halkorosztályt csak a pontyra értelmezve nevezi nyújtásnak. Mit is értünk a nyújtás fogalma alatt? A nyújtott ponty - a szokásosnál nagyobb állományi sűrűsége miatt - a nevelés időszakának végére testhosszában ugyan megnő, de a testmagasságában elmarad a pontytájfajtára jellemző értéktől (a profil indexe nő). Azért nevezzük nyújtásnak, mert szándékosan megnyújtottuk a halakat. Hogyan is zajlik a nyújtott ponty élete? A kihelyezést követően, a tavi élet fel- hangolódásának ütemében, a második évben a pontyállomány követi a természet rendjét. A növekedés genetikai húzóerejének megfelelően, a sok természetes tápláléknak, a takarmányozás szakszerű kivitelezésének együttes eredményeként a ponty dinamikusan fejlődik. Azt észleljük, hogy a viszonylag nagy állománysűrűség ellenére is jól irányíthatjuk pontyaink életét, a megfelelően kivitelezett beavatkozásainkat igen gyorsan visszajelzik, mintegy megköszönik a gazdának a gondoskodást. Jól megoldott technológiával csak az augusztus közepi próbahalászaton észlelünk pontyaink életében változást. Augusztus első heteiben van a nyújtási időszak „törésvonala”, s ennek látható, a halakon feltűnő jelei mutatkoznak meg a hónap közepén. Mi történhetett a tóban? Két sorsdöntő változás következett be halaink életében: 1. A nagy állomány sűrűség megterheli a tavat. Az intenzív tápanyagvisszapótlás is megtette hatását, leapadt a víz önmegújító ereje, algaállománya átalakult, a kékalgák uralják az életteret, összességében a víz „kifáradt”. 2. A sűrűn helyezett ponty táplálékkonkurenciája kiéleződött, az addigi versengés konkurenciaharccá fajult. Ez így van rendjén! Ennek ismeretében tervezzük a kétnyaras halak nevelését. „Mellékhatásként” észleljük, hogy ennek a halállománynak már hiába járunk kedvébe, adhatunk friss vizet a tóra, kínálhatjuk sokféle, fehérjékben dús takarmánnyal, pótolhatjuk a tápanyagokat, nem kapunk olyan örömteli visszajelzéseket, mint korábban. Az addig rugalmasan viselkedő pontyállomány megmerevedett, túlnépesedett lett. Szándékosan! Van még egy komolyan veendő testtömeg-minimum. Ez a 20 dkg-os pontyra vonatkozik. Ez a hal még nem viselheti a nyújtás jeleit! A tájfajtára jellemző testarányok megléte eddig a testtömegig alapkövetelmény. Ha ez hiányzik, tudjunk róla, hogy vagy rossz munkát végeztünk, vagy a természetben igen kedvezőtlen hatások alakultak ki, összegződtek egymással, céljaink ellenében dolgoznak. Ezek előrebocsátása után a népesítés meghatározásában - melynek részletekbe menő feladatait a 6.1. fejezetben mutatjuk be - az legyen a célunk, hogy olyan állomány nagyságot határozzunk meg, amelyik az egész termelési évben a legjobb területi kihasználást biztosítja, a nyújtás szabályosan folyjék, és a végeredményként felnevelt kétnyarasok állják ki az őszi lehalászás megpróbáltatásait, jól teleljenek, és megfelelő népesítő anyagot nyújtsanak a háromnyaras kori halhús termeléshez. A népesítés meghatározásakor könnyű hibát ejteni. Ha nem a tó adottságaihoz (haleltartó képességéhez) illesztett állományt népesítünk, akkor előfordulhat, hogy vagy 90
