Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
3. Tógazdasági haszonhalak szaporítása
és 3 tejes). Ilyenkor még csak a halágyba és a tó legmélyebb részén van víz. 1-2 nap után a késő esti órákban a tavakat teljes üzemi vízszintre töltjük fel - ezzel a folyók természetes áradását utánozzuk le. A feltöltés utáni hajnalon az anyák nagy valószínűséggel le fognak ívni. A tó természetes tápanyagkészlete 1-2 hétig biztosítja a hallárvák fejlődéséhez szükséges tápanyag mennyiséget. A plankton szervezetek rohamos csökkenésekor viszont haladéktalanul Tb kell halászni a zsengeivadékot, és nagyobb, jól előkészített tóba helyezni továbbnevelés céljából. Az ivadék megfogása igen lassú víz- eresztés mellett tüllhálóval vagy ivadékfogó csapdával történik. A lehalászat befejezése után az ívatótavak - a következő év szezonéig - karbantartás, fertőtlenítés és az ívási aljzat gondozása céljából- szárazon állnak. 3.2.3 A ponty nagytavas természetszerű szaporítása A kistavas pontyszaporítás hazánkban kevésbé elterjedt módszer, helyette inkább a 10-30 hektáros nagyobb tavakban történő bizonytalanabb sikerű, de olcsóbb és egyszerűbb szaporítási módot alkalmazzák. Erre a célra jó vízellátású, aránylag iszapmentes, sekélyebb, könnyen halászható tavat kell választani. A tó előkészítésére nagy gondot kell fordítani, mert a nem kellően előkészített tóban a kallódás igen nagymértékű lesz. A tavat a tél folyamán feltétlenül szárazon kell tartani és szükség esetén meszezni is kell. Az ivási aljzatot rendszerint a tóban lévő vízinövényzet biztosítja. A tófeltöltés csak közvetlenül az ivási időszak előtt történjen meg úgy, hogy a tóban a pontyanyák kihelyezésekor kb. 30-40 cm legyen a vízmélység. A végleges feltöltés az a sikeres ívás és ikra kikelése után, az ivadék növekedésével párhuzamosan fog megtörténni. Hektáronként egy kis-, vagy nagytörzs kihelyezése elegendő. Kihelyezéssel egyidőben fürdetéssel feltétlenül védekezni kell a kopoltyúférgesség ellen, hogy az anyaállomány az ivadékokat ne fertőzhesse meg. Az anyaállomány 30-40%-át célszerű telelőn tartalékolni, hogy sikertelen ívás esetén pótkihelyezést lehessen eszközölni. Az ívás hajnalonkénti megfigyelése fontos feladat, mert az ikra és a lárvák fejlődését vagy esetleges sikertelenséget csak így tudjuk megfigyelni. Sikeres ívás esetén az ivadékot csak késő ősszel, egynyaras korában halásszuk le. 3.2.4 A ponty keltetőházi szaporítása Természetes körülmények között az ikrának és fiatal lárvának igen sok a kártevője, és az optimális ívási feltételek esetleges hiánya miatt az eredményes egynyaras ivadék nevelése gyakran bizonytalan lehet. A keltetőházi szaporítással ezek a tényezők kiküszöbölhetők, mert az élő és élettelen tényezőkre legérzékenyebb ikra és lárva védett körülmények között, a keltetőházban fejlődik. Anyahalak beszállítása és hipofizálása: A szaporítása érett anyahalak rendkívül figyelmes, gondos bánásmódot igényelnek. Halászatukkor először mindig a 75
