Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
2. Műszaki alapismeretek
között változik, sebessége 2 km/óra körüli. Az úszótestet általában dobkerék (lapátkerék) hajtja. Az úszótest elejére - változtatható magasságban - egy vízszintes - és egy függőleges alternáló kasza van szerelve. A vízszintes kasza a növényzetet vágja el, a függőleges vágóéi pedig előrehaladás közben „utat nyit” a munkagépnek. Kisebb tavak (telelők, előnevelő tavak) esetén a növényirtás rendszerint kézi eszközökkel pl. kasza, csuklóskasza történik. 2.3.5 Vízlevegőztetés gépei Intenzív népesítés, takarmányozás és trágyázás mellett időszakonként a biológiai úton keletkező oxigén nem minden esetben fedezi a halak szükségletét, ezért ezekben a kritikus időszakokban a tó vizébe mesterséges úton kell az oxigén utánpótlásáról gondoskodni. A mesterséges levegőztetés alapja, hogy a légkör oxigénjét egy erre alkalmas berendezéssel az oldódása érdekében mintegy „bekeverjük” a tó vizébe. Az oxigéndúsítás lényegében két módszerrel valósítható meg: > a levegőt valamilyen légsűrítő berendezéssel a felszín alá juttatjuk úgy, hogy az minél nagyobb felülettel érintkezzen a vízzel, > a tó vizét egy mechanikus berendezéssel aktív mozgásba hozzuk, így annak a megnövekedett felületén keresztül jelentős mennyiségű oxigén oldódhat fel. Légbefúváson alapuló oxigénbevitel: Aránylag energiatakarékos módszer, mert csupán a kisebb sűrűségű levegőt kell gépi berendezéssel megmozgatni. Ezek a berendezések három nagy egységből állnak: a levegőellátó berendezés, mely lehet nagyteljesítményű ventilátor vagy kompresszor, levegőszállító és elosztó csővezetékrendszer, és a levegő kiadagoló egység. Ha a tó vízmélysége aránylag sekély, akkor a kisnyomás mellett üzemelő, de nagyteljesítményű ventilátor használata elegendő. Ha viszont mélyebb víz miatt nagyobb nyomású levegőre van szükség, akkor a forgódugattyús légfúvó (un. Roost-féle fúvó) használata az indokolt. A levegőellátó berendezést célszerű védett helyen elhelyezni és hangszigeteléssel ellátni. Csővezeték gerincét legtöbb esetben a föld alatt helyezik el, hogy a halászatot és a közlekedést ne zavarja. A szárnyvezetékeket és a levegő adagoló egységeket rendszerint a tó talajára telepítik, tehát ezek az egységek a halászat munkafolyamatát zavarják. Ezért alkalmazásuk inkább csak kisebb méretű tavaknál történik. A buborékképzés legegyszerűbb módja az 1-2 mm-es lyukakkal perforált szárnyvezeték. A tó teljes felületének átbuborékoltatása nem szükséges, mert egyrészt a kritikus időszakban a halak úgyis az oxigénben gazdagabb víztérbe gyülekeznek, másrészt a buborékolás áramlásokat kelt a tóban, és emiatt a teljes víz- mennyiség dúsul oxigénnel. Precíziós műszerekkel történő vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ezen módszer alkalmazásánál közvetlenül kevés oxigén oldódik a vízben. Ennek ellenére - a kialakult áramlások miatt - mégis hatékony módszernek bizonyul. A módszer hiá67
