Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
anyag- és energiaáramlás bonyolult folyamatába. A lebontó szervezetek tehát bármely táplálék- illetve energiaszintről eredő szerves anyagot hasznosítani tudják. Eközben a maradék energia nagy része elhasználódik. Összegezve az eddigieket: a növények fotoszintézise során megkötött napenergia végigkíséri az anyag körforgását a különböző táplálékszinteken, miközben igen sok energia felhasználódik, és hő alakjában távozik az anyagkörforgás folyamatából. A lebontó szervezetek életfolyamatai és bontási tevékenysége során viszont az újonnan keletkezett szervetlen anyag ismét a gyakorlatilag teljesen energiamentes (Á.()) szintre jut. 1.2 A tógazdaságok haszonhalai 1.2.1 A ponty (Cyprinus carpio) A ponty testalkata genetikai és környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A változatos testalakulás kifejezése a profilindex (testhosszúság és a testmagasság hányadosa) segítségével a legegyszerűbb. A természetesvizeinkben élő vadpontynak két változatát különböztetjük meg: A nyurgaponty és a tőponty teste erősen nyújtott, hengeres. Profilindexe nagyobb mint 3,5. A tőponty hátívelése valamivel magasabb, így a profilindex értéke 2,8-3,5 között van. Mindkét változat aránylag lassú növekedésű, de az ellenálló képességük kiváló. Testüket aránylag nagy pikkelyek fedik. A tógazdasági nemesponty az előző két vadonélő változatból lett kinemesítve. Hátívelése magas, oldalról lapított testű hal. Profil indexének értéke 2,2-2,8 között van. De az utóbbi években a tenyésztési és nemesítési munka hatására 2,2-2,4 profilindexű pontyok tenyésztése vált általánossá. Gyors növekedésű és jól alkalmazkodott az intenzív tógazdasági tartáshoz. A nemespontyot pikkelyezettség alapján a következőképpen csoportosíthatjuk: Pikkelyes nemesponty a legősibb változat. Egész testfelületét egyenletesen pikkelyzet borítja. A tükrös nemesponty testfelületének nagy része csupasz, és ezen belül két változatrot ismerünk - a hátsor pikkelyes és az oldalsor pikkelyes pontyokat. A hátsor pikkelyes ponty hátán egy - egy hosszanti sorban pikkelyzet helyezkedik el, melyek a hát vonalánál összeérnek. A faroknyél legvégét 2-3 függőleges sorban boríthatja pikkely, és néhány tájfajtánál a kopoltyúfedő mögötti részt egy függőleges sorban úgynevezett „gallér” fedheti. A mellúszók környékén és a hason szórt, szabálytalan nagyságú pikkelyzet lehet. Az oldalsor pikkelyes ponty pikke- lyzete az előzőétől annyiban tér el, hogy annak az oldalvonala tájékán, a test két oldalán l-l nagy pikkelysor fut végig. A csupasztestű (más néven bőrponty) teste legtöbbször teljesen csupasz. Ritkán azonban apró, szabálytalan elrendeződésű pikkelyek mutatkozhatnak főleg a faroknyélen és az úszók tájékán. A ponty szája csúcsba nyíló, harmonikaszerűen kitolható, így a táplálékát az aljzatról és a víz közegéből egyaránt fel tudja venni. A száj környékén két hosszabb 37
