Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

Az alapvető termelésnek két típusa van: az elsődleges- és a másodlagos terme­lés. Az elsődleges termelés csak az autotróf szervezetekre jellemző sajátosság, míg a másodlagos termelést viszont mindkét anyagcsere típushoz tartozó szervezetek végezhetnek. De az egyértelmű, hogy a heterotróf szervezetek kizárólag ehhez a termelési típushoz tartoznak. A növények tehát szervetlen anyagból szerves anyagot termelnek, ezért azokat elsődleges termelőknek vagy építő szervezeteknek (primer producensek) nevezzük. Az általuk előállított szerves anyag elsődleges termelésként jelentkezik az öko­szisztéma anyagforgalmi rendszerében, amit primer produkciónak nevezünk. Ener­giaforgalom szempontjából ez a napfényenergia megkötését jelentő első táplálék lépcső, illetve az első energia szint, melyet -gyei szokás jelölni. Az állatok csak kész szerves anyagból képesek saját testanyagot képezni, ezek tehát a rendszer elsődleges anyagát használják fel, illetve tárolják más magasabb energiatartalmú élő anyag formájában. Miközben többet vesznek fel mint amennyi az életvitelükhöz szükséges, és az energiaigényüket a felvett anyagok elégetésével elégítik ki, tehát a rendszer szerves anyagkészletét - a primer produkciót - fo­gyasztják, ezért fogyasztó (konzumens) vagy raktározó (akkumulatív) szervezetek­nek nevezzük őket. A raktározó szervezeteket attól függően, hogy milyen eredetű táplálékot fo­gyasztanak, további csoportokba sorolhatjuk. A növényevő állatokat (pl. a vízibol­ha, amur stb.) mivel a primer producenseket fogyasztják másodlagos raktározó szervezeteknek nevezzük és a jelölésük a X-,. A ragadozó állatokat, melyek növényevő apróbb állatokkal táplálkoznak (pl. ponty, ragadozó üvegrák stb.) har­madlagos raktározó szervezeteknek A.-nak nevezzük. Azokat a ragadozókat, me­lyek a harmadlagos raktározó szervezetekkel (pl. süllő, harcsa) táplálkoznak Án­gyéi szokás jelölni. Tehát a víz energiában szegény szervetlen anyag tartalma a fotoszintetizáló nö­vények tevékenysége révén először bonyolult élő szerves anyaggá alakul át. Ezután az életközösség tagjainak testén és élettevékenységein keresztül egy sajátos körfor­gás útján halad tovább, eközben egyre magasabb táplálkozási szintre jut el. A nö­vényi biomassza a raktározó szervezetekbe jut (először másodlagos raktározó, majd harmadlagos raktározó stb.), miközben a növények által megkötött energia­mennyiségjelentős része mindig az életfolyamatokra használódik fel. Ennek követ­keztében a lépcsőfokokon előrehaladva a szerves anyag és a benne lévő megkötött energia mennyisége egyre csökken. Tehát lépcsőfokonként egyre nagyobb az ener­giaveszteség. 1.1.7.6 Táplálékpiramis Ha a táplálkozási kapcsolatok rendszerében az említett szintekbe sorolt élőlé­nyeket számszerűen megvizsgáljuk (egyedszámukat és a tömegüket meghatároz­zuk), akkor kiderül, hogy egy egységnyi víztérben (pl. I m3 víz) darabszám és összes tömeg vonatkozásában az építő szervezetek biomasszája a legnagyobb. A második szinten lévő növényevő állatok biomasszája már lényegesen kevesebb, és 35

Next

/
Thumbnails
Contents