Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

szervezeteknél, ennek ellenére a nagyobb méretű növényi planktont fogyasztó szervezetek ki tudják szűrni. A vízben lévő baktériumok mennyiségét egyrészt a hozzáférhető szervesanyag mennyisége, másrészt pedig a víz hőmérséklete határozza meg.

Zooplankton'. A zooplankton állomány a legtöbb természetesvízi és tógazdasági halunk igen értékes és szinte a legnagyobb tömegű természetes tápláléka. A legfontosabb faji képviselői az előző részben már ismertetett véglények (állati egysejtűek), a villásférgek és a rákok csoportjába tartoznak. Nagyságuk igen tág határok között változik (10m-5mm), így legtöbb halfajunk hasznosítani tudja. Mennyiségét elsősorban a víz hőmérséklete és a rendelkezésre álló táplálékkészlet (fito- és bak- terioplankton) határozza meg.

Nekton: Az aljzat nélküli társulás csoportjába sorolható, melynek tagjai az áramlástól függetlenül önálló mozgásnak, sőt azzal szembeni erőteljes úszásra is képesek. A vizeinkben a nekton legjelentősebb tagjai a halak. A nagyobb testű úszni tudó gerinctelenek, mint pl. a poloskák, csibor, csíkbogár stb. részben ide sorolhatók, de legtöbbjük inkább a növények között vagy az aljzaton éli az életét.

Az aljzaton élő társulások: A víz és az aljzat találkozásánál élő növények és állatok összessége alkotja a vízfenék élővilágát, melyet bentoszmk nevezünk.

A meder aljzatán kívül legkülönfélébb élőlények telepedhetnek meg mindenféle víz alatti természetes vagy mesterséges tárgyakon (pl. cölöpök, csónakok, keményszárú növények stb.). Ezeknek az élőlényeknek az összességét élőbevonatnak nevezzük.

Bentosz: A legtöbb vízfenék aljzatát üledék alkotja, amelynek a felső rétegében bőséges táplálék és elegendő oxigén található, ezért az aljzat kedvező életfeltételeket biztosít az itt élő gerinctelen állatok részére, melyeket gyűjtőnéven bentosz szervezeteknek nevezünk. Vastag, latyakos iszap nem kedvez a bentosz tagjainak, mert ez a réteg elzárja a tó talaját az oxigéntől.

Ha a feltételek kedvezőek, akkor a mikroszkopikus méretű szervezeteket nem számítva, az üledék felső rétegében - akár tetemes mennyiségben - tubifex, kagylók és kétszárnyúak lárvái találhatók. Kisebb mennyiségben egyéb rovarok lárvái, fonálférgek, piócák, rákok és vízi atkák is előfordulhatnak. A bentosz szervezetek tagjainak többsége szerves törmelékkel táplálkozik.

A bentosz szervezetek jelentősége a zooplanktonéhoz hasonló. Ezeket a szervezeteket elsősorban a ponty és az egyéb fenékről táplálkozó halak fogyasztják.

Előbevonat: Az élőbevonat növényekre, kövekre és egyéb keményebb tárgyakra tapadt vékony, nyálkás, kocsonyás állagú anyag. A megvilágított helyeken elsődlegesen a növények telepednek meg, amit rövidesen az alacsonyabb rendű állatok megtelepedése követ. A nagy felületű élőbevonat jelentős mértékben hozzájárul a vizek öntisztulási folyamatához. Ezen kívül, mint haltáplálék, aktívan bekapcsolódnak a vízi anyagforgalomba is.

31