Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
vízben élő rovarok legtöbbje - lárva és kifejlett korban - légköri levegővel lélegzik. E célból időnként feljönnek a víz felszínére vagy pedig hosszú légző csövön keresztül veszik fel a levegőt. Vannak olyan vízi lárvák is, melyek képesek a vízben oldott oxigén hasznosítására. Ezekben a tracheák kopoltyút formáltak. Szitakötőt. Kevés kivétellel jól repülő, nagy szemű ragadozó állatok. Csápjuk rövid és igen erős rágó szájszervük van. Mindig a vizek mentén élnek és különböző rovarokkal táplálkoznak, melyeket röptűkben fognak el. Lárváik a vízben fejlődnek és szintén ragadozók. Tömeges megjelenésük esetén a halivadék és a kisebb méretű halak veszélyes kártevői lehetnek. Poloskák: Szájszerveik szúró-szívó szipókát alkotnak. Inkább szárazföldi állatok, de faji képviselőik a vízben is megtalálhatók. A vízben élő fajok el tudják hagyni a vizet, sőt repülni is tudnak. A hátsó lábuk többnyire úszólábbá módosult. Testüket finom vízálló szőrzet borítja. A vízi poloskák és lárváik főleg a zsenge ivadékok veszélyes kártevői. A tavi molnárpoloska (molnárka) középső és hátsó lába igen vékony és hosszú. így az állat nagy felületen támaszkodik a víz felületi hártyáján, ami a „vízen járását” teszi lehetővé. Vizeinkben gyakori a közönséges hátonúszó poloska, mely hanyatt fekve mozog a vízben. A víziskorpióknak csak az alakja hasonlít a skorpiókéra, de rokoni kapcsolat nincs közöttük. Lapos testű állatok, a szúrásuk kellemetlen. Gyakori faji képviselői a víziskorpió és a hosszú, pálcára emlékeztető botpoloska. Bogarak: Szárazföldi vagy másodlagosan vízi rovarok. Az elülső szárnyuk kemény szárnyfedő, a hátulsó hártyás, de ez gyakran lehet csökevényes és esetenként teljesen hiányzik. Életmódjuk rendkívül változatos. A szegélyes csíkbogár, nagy búvárbogár, óriáscsibor és a kis csibor, valamint a lárváik a ragadozó életmódjuk miatt az ivadéknevelő tavakban jelentős kártevők lehetnek. Tegzesek: Kis vagy közepes nagyságú rovarok. A vizek környékén élnek, mert a lárváik a vizekben teljes átalakulással fejlődnek. A lárvák nagy része szövőmirigye segítségével vízi törmelékből csőszerű házat -„tegzet” - épít magának, de vannak szabadon élő fajok is. Vizeinkben jelentősek, mert a halak szívesen fogyasztják a lárváikat. Legközönségesebb fajaik a mocsári tegzes és a közönséges tegzes. Kétszárnyúak: Kb. 100000 fajt magába foglaló hatalmas rend. Két megjelenési formájuk van: az egyik a karcsú testű és hosszú lábú szúnyog, a másik pedig a zö- mökebb, vastagabb testű légy. Halgazdálkodási szempontból csak a szúnyogoknak van szerepük. A szúnyogok lárvái kevés kivétellel a vízben élnek és igen fontos haltáplálék szervezetek. A szúnyogfélék: 4-6 mm nagyságú rovarok. Zömmel édesvizek környékén élnek. A lárváik sekélyebb szélvizekben és pocsolyákban fejlődnek ki. Hosszú szi- pókájuk van, amellyel a gerincesek vérét szívják. A hím nem okoz kellemetlenséget, mert csak a növények nedveit szívogatja. Az embereket főleg a gyötrő, a foltos, a sárga és a mocsári szúnyogok kínozzák. A dalos szúnyog a madarak vérét 27
