Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
Puhatestűek Legismertebb csoportjaik a kagylók, csigák és a polipok. A „puhatestűek” elnevezést azért kapták, mert belső vázuk nincs. Helyette legtöbbjüknek külső váza van. Az alakjuk és a szervezetük felépítése nagyon változatos. Jellemző szervük a köpeny. Ebben helyezkedik el a kopoltyú, az érzékszervek egy része és az ivarszervek. Bőrükben sok nyálkatermelő mirigy van, ezért a bőrük mindig síkos, nyirkos. Csigát. Fajokban rendkívül gazdag osztály. A héjnak rendkívül változatos az alakja, vastagsága, fejlettsége és színe, egyes csoportoknál viszont (meztelen csigák) teljesen visszafejlődött. Szájüregükben egy vagy két állkapcsot és reszelőt találunk, melyek segítségével főleg az aljzatra tapadt algákat és a növényeket fogyasztják. A csigák ősi légzőszerve a fésűskopoltyú, mely a szárazföldi életre áttért csigáknál kezdetleges tüdővé alakult át. Legtöbb hazai vízben élő fajuk a fenéken turkáló halaknak pl. pontynak, dévér- keszegnek stb. táplálékul szolgálnak. Egy részük köztigazdája a halakat károsító mételyeknek. A fialó csiga az állóvizeinkben egyik leggyakrabban előforduló, 3-4 cm-es faj. A nagy mocsári csiga kissé megnyúlt, ovális alakú, sötétbarna színű. Álló- és folyóvizeinkben egyaránt gyakori. A nagy tányércsiga házának átmérője 2-3 cm, a háza korong alakú. Álló- és folyóvizekben egyaránt előfordul, főleg a növényzettel sűrűn benőtt részeken. Kagylót. A kagylók teljesen kétoldalasán részarányosak. A héj nagysága, alakja, színe és mintázata változatos, ezért fontos faji határozóbélyeg. Lábuk toló- és ásószerv, mely a teknő szétnyílásakor bújik elő. Fejük szinte teljesen visszafejlődött. Két pár nagy lemezes kopoltyújuk van. Valamennyi faj édes- vagy sósvizek lakója. A vizek öntisztulásában nagy szerepük van, mert a vízben lebegő algákat, egysejtűeket és szerves törmeléket táplálkozásuk során kiszűrik a vízből. A csigákhoz hasonlóan a fenéken turkáló halaknak táplálékul szolgálnak. A vándorkagyló ferde háromszög alakú, gyakran vonalkák díszítik. Az állat fonalakkal rögzíti magát az aljzathoz. Nagysága mindössze 2-4 cm. Behurcolt faj, fo- lyóinkban és a Balatonban gyakran előfordul. A lapos tavikagyló teknői erősen lapítottak. Átlagos méretei 8x5x2 cm körüliek. Szinte minden állóvízben megtalálható. A tavikagyló teknői az előzőnél teltebbek, hasasabbak. Minden iszapos aljzatú és lassú folyású vízben tömegesen fordulhat elő. A festőkagyló teknője legalább kétszer hosszabb a magasságánál, megnyúlt nyelv alakú. Folyóink és állóvizeink egyik leggyakoribb faja. Az amuri kagyló valószínűleg a növényevő halak telepítésekor került vizeinkbe. A teknőinek alakja kerekded, átmérője elérheti a 23—24 cm-t és a tömege meghaladhatja az 1-1,1 kg-ot. Lárvái a tenyészidőszakban károsíthatják az ivadékot, tömeges megjelenésük esetén kisebb-nagyobb mérvű halpusztulásra lehet számítani. 24
