Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
ben lévő egysejtűekkel táplálkoznak. Hazánkban néhány ismert faja van, melyek közül legismertebb a Tavi szivacs, mely álló- vagy lassú folyású vizeinkben faágakon, köveken és egyéb keményebb aljzaton kisebb-nagyobb telepeket alkotva él. A vizek öntisztulásában van némi szerepe. Csalánzók Egyszerű szerveződésű állatok, testük részarányos. A testükben lévő emésztőüreg nyílását szájnyílásnak nevezik, de az emészthetetlen részek ugyanitt ürülnek ki. Jellemző sajátosságuk, hogy védelemre és zsákmányszerzésre szolgáló tapogatóik vannak, melyeken csalánsejtek találhatók. A csoport hazai képviselője: az édesvízi hidra, mely keményebb tárgyakon megtapadva kisebb vízi állatokat (pl. hallárvát is) zsákmányol. Laposférgek Testük hát-hasi irányban erősen lapított, egységes és nem szelvényezett. A hám az alatta lévő izomzattal bőrizom-tömlőt alkot. Bélcsatornájuknak csak az elülső és középső szakasza van meg, az utóbél hiányzik. Véredény rendszerük nincs. Az életmódjuk és a szervezetük felépítése igen eltérő. Örvényférgek: Minden vízben megtalálhatók, de vannak szárazföldi fajaik is. Általában néhány milliméter nagyságúak. Nevüket onnan kapták, hogy a test két oldalán lévő csillók mozgása örvényt kever. Kevés kivételtől eltekintve hímnősek. Többségük ragadozó, táplálékuk apró férgekből és rákokból áll. Szívóférget Kivétel nélkül külső vagy belső élősködők. Átlagos nagyságuk 0,5 mm-5 cm-ig terjed. Testük többnyire hosszúkás, tojásdad vagy ellipszis alakú. Színük fehéres-szürke, csak ritkán élénkebb színezetűek. Szervezetük teljesen az élősködő életmódhoz alkalmazkodott. Túlnyomóan a halak, kétéltűek, hüllők ko- poltyúján vagy bőrén élősködnek, vérrel és szövetnedvekkel táplálkoznak. Halgazdasági szempontból igen jelentős kártevők a kopoltyúférgek. Galandférgek: A belső élősködéshez tökéletesen alkalmazkodott férgek. Bélcsatornájuk elcsökevényesedett, mert a testfelületükön keresztül veszik fel a gazdaállat belében a táplálékot. A testük erősen megnyúlt, szalagszerű, hosszúságuk több deciméter is lehet. Ivaros úton, de bonyolult többszöri átalakulással szaporodnak, mely során legalább egy köztigazdára van szükségük. Halgazdaságokban az egyik legismertebb és legveszélyesebb faj a külföldről behurcolt Bothriocephalus gowkongensis. Jelentős károkat okoznak azzal, hogy élősködve jelentős mennyiségű táplálóanyagot vonnak el a haltól, így a hal növekedési üteme lelassul. Hengeresférgek Többé-kevésbé megnyúlt testű állatok, a testük sohasem szelvényezett. A test keresztmetszete kör alakú. A bőrizom-tömlőjük jól fejlett, csiliókkal viszont csak néhány fajuk rendelkezik. Két jelentősebb csoportra oszthatók: a fonalférgek és a buzogányfejű férgek osztálya. Fonalférget. Szárazföldön és vizekben egyaránt megtalálhatók. Egy részük növények vagy állatok parazitája, másrészük szabadon él. Méretük igen tág határok 22
