Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
Megelőzés: halvásárlás esetén kérjük ki a szakállatorvos véleményét, illetve to- vábbtenyésztésre fertőzött állományt ne vásároljunk. A veszélyeztetett tavakon a trágyázástól tekintsünk el, és a rothadó szervesanyag mennyiségét igyekezzünk csökkenteni. Gyógykezelés: nagyhatású gyógyszer és gyógykezelési eljárás a kór leküzdésére nem áll rendelkezésre. Az elhullás mértékének csökkentése érdekében a veszélyeztetett tavakba legrövidebb időn belül nagy mennyiségű vizet kell bejuttatni, vagy az oxigén utánpótlásról más módszer segítségével kell gondoskodni. Mesze- zéssel az oxigénfogyasztó plankton egy része elpusztítható. A javasolt mennyiség 200 kg/ha égetett mész, melyet sávosan célszerű kiszórni. Ezen időszakban a pH értéket állandóan ellenőrizni kell, hogy az tartósan 9-es érték fölé ne emelkedjen. Rézszulfát adagolása is aránylag hatásos lehet. Az adag nagysága 8-12 kg vízmélységtől függően, melyet szintén sávosan kis töménységben célszerű kipermetezni. A mennyiséget pontosan be kell tartani, mert túladagolása esetén a halakra is toxikus. A hullákat naponta rendszeresen össze kell gyűjteni, és megsemmisíteni. 10.2.2.2 Halpenész Az egyik legrégebben ismert halbetegség, mely a természetesvizeken és tógazdaságokban egyaránt előfordulhat. Kórokozó: a Saprolegnia és az Achlya családba tartozó penészgomba fajok. Szaporodásuk spórával történik. Mikroszkopikus nagyságú gombák, de a gombafonalak tömege szabad szemmel is jól látható. Kórfejlődés: az egészséges és jó környezeti feltételek között élő halakat sohasem képes megbetegíteni. Akkor telepszik meg a halakon és még a vízben élő egyéb állatokon, pl. békákon is, ha azok testfelületén kisebb - nagyobb sérülések vannak, vagy valamilyen ok miatt az ellenálló képességük csökkent. A megbetegedés még jelentősen veszélyeztetheti a zuger palackokban érlelt ikrát is. A megsérült halra került spóra gyorsan kicsírázik, és fejlődésnek indul. A fejlődő hifák először csak a kültakaró felső részét szövik át, de rövidesen a mélyebben lévő szöveteket is károsítják. A károsodott testfelületen baktériumok is bejutnak a hal szervezetébe, ami a betegség lefolyását súlyosbítja. Végül a legyengült, beteg egyedek elpusztulnak. Az elhullás mértéke jelentős lehet. Tünetek: a beteg halak bágyadtak, a befolyó környékén, vagy a sekély parti vizeken csoportosulnak. Kézzel könnyen kihalászhatók. Leggyakrabban a piszkosszürke, vattaszerű penészfoltok melyek anélkül is jól láthatók, hogy a halakat kiemelnénk a vízből. A penészfoltok alatt mélyre hatoló elhalások vannak. Megelőzés: legfontosabb az ép testfelület fenntartása és biztosítása, kíméletes és szakszerű bánásmóddal, valamint a külső paraziták számának csökkentésével. 181
