Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

kus vizekben a nagy mennyiségben jelenlévő növényi szervezetek napközben olyan sok oxigént termelnek, hogy a víz esetleg túltelítetté válik, tehát napközben szinte oxigén felesleg mutatkozik. Éjszaka az összes vízi élő szervezet oxigént fogyaszt, így annak a mennyisége a hajnali órákra minimálisra csökkenhet. Tehát az eutróf jellegű vizeknél a nappali és éjszakai oldott oxigén mennyiségének változásában ritmikusan ismétlődő nagymértékű eltérések mutatkoznak.

A trofitás mértéke és a haltermőképesség nagysága között szoros összefüggés figyelhető meg. Az oligotrofikus vizek haltermőképessége viszonylag alacsony, mert azokban kevés a növényi élet. Az eutrofikus jellegű vizek haltermőképessége igen jó, de csak addig a pontig, míg az esetleges hajnali oxigénhiány a halak életét nem veszélyezteti.

A szaprobitás: a vízi élettér szervesanyag lebontó képességét fejezi ki. Ez tehát ellentéte a trofitásnak, de az anyagok körforgását figyelembe véve egymást feltételező és kiegészítő folyamatok. A szervesanyag elbontását a vízben és a fenéken élő baktériumok és gombák végzik.

A toxicitás: a víz mérgezőképességét fejezi ki, melyet különböző típusú és eredetű mérgező anyagok okozhatnak. A vízi élettérbe a kívülről bekerülő mérgező anyagokat exogén mérgeknek nevezzük. Exogén mérgező anyagokat kisebb-na- gyobb mennyiségben a bekerülő ipari, mezőgazdasági és a kommunális szennyvizek tartalmazhatnak. Azokat a mérgezőanyagokat, melyek rendszerint a tó biológiai egyensúlyának megbomlása miatt magában a vízi élettérben termelődnek meg, endogén mérgeknek nevezzük. Ilyenek az anaerob lebomlási körülmények között termelődött kénhidrogén, ammónia és a metán. A mérgező anyagok kémiai, biokémiai és fizikai-kémiai úton fejtik ki a hatásukat. Élettani elváltozásokat vagy súlyosabb esetben halált is okozhatnak.

1.1.4 A tó élőhelyei

Hazai tavainkban három élőhely különíthető el eltérő sajátosságaik és a rájuk jellemző élőhelyek miatt. Ezek a parti övezet, a nyíltvízi övezet és a tófenék. Nagy mélységű tavakban pl. a Bujkál tó, a felsoroltakon kívül még megtalálható a mélységi tájék is, ahová a napfény sohasem hatol be.

Parti övezet: A medernek azt a sekélyebb részét, ahol az aránylag sekély vízmélység miatt a nagytermetű vízinövények megtalálhatók vagy előfordulhatnak parti övezetnek nevezzük. A hazai halastavaink az aránylag sekély mélységük miatt teljes egészében parti övezetnek tekinthetők, de helyes és szakszerű népesí- tés és tóművelés miatt a tófelület nagy részét nyíltvíz borítja.

Különösen a természetes tavaknál, de halastavaknál is jól megfigyelhető a parti övezet finomabb tagolódása. A part magasabban fekvő külső részén nedvességkedvelő növények élnek pl. nyár-, éger-, és fűzfa. A jellegzetes állatvilága is a víz közelségét jelzi. Bentebb haladva a sekélyebb vízzel borított részeken a keményszárú vízinövényzet (gyékény, nád, káka stb.) az uralkodó. Mélyebb részeken a keményszárú vízinövényzetet fokozatosan a lágyszárú, lebegő vagy aláme16