Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
sét. A természetes táplálékot fenntartó trágyázásnak, a naponkénti, kis adagos sertéstrágya és 1:4 arányú P:N műtrágya beszúrásának kiemelkedő jelentősége van június végéig. Több gazdaságban a takarmányadag emelésétől várják a csodát, holott a legrosszabb megoldás, amit tehetünk, mert a kiegészítő takarmányozásban ilyen csoda nincs (az abrakfélék összetétele erre eleve alkalmatlan, mint ahogy láttuk a takarmányozás elméleti kérdéseinek tárgyalásakor). Augusztusban víz- és tápanyag-pótlásra már nem gondolhatunk, kifutottunk belőle... Törődni kell a halegészségügyi feladatokkal, főként a galandférgesség elleni kezelést kell megoldani. Augusztus végén még nagyon hatékony gyógyszeres takarmányozást folytathatunk. Az ivadékot és kétnyarasokat pedig akár antibiotikumos takarmánnyal is etethetjük (állatorvos előírása szerint!). Az étkezési korosztályú halakat a lehalászás és értékesítés előtt antibiotikummal már nem szabad etetni. Fordítsunk megkülönböztetett figyelmet az amurokra. Ha a tóban már nincs hínár, a töltések kaszálásával, szántóföldi szálastakarmányokkal, főként lucernával elégítsük ki ezeknek a halaknak a rostigényét. Ha ezt nem kapják meg, könnyen rászoknak a ponty abrakjára, és hatalmas mennyiségeket képesek megenni. A szénhidrátdús abrakfélék az amur hosszú belében túlerjednek, igen gyakran elhullást is okoznak. Az amur abrakevését csak zöldtakarmány etetésével lehet visszaszorítani. Augusztusban használjuk ki a „zsinórban” etetés előnyeit. Ez alatt azt értjük, hogy a takarmány egy részét a tó belső lecsapoló árkainak nyomvonalán folyamatosan szórjuk ki. A ponty a takarmány felszedésével kitúrja az iszapot, és az őszi lehalászás során ezzel az „ingyen munkával” elkerüljük a tólecsapolás nehézségeit. 5. szakasz: Szeptember elejétől az etetés befejezéséig tart. Általánosságban elmondható, hogy ebben a hónapban már erőteljesen, szinte napról napra csökken a víz hőmérséklete, fogyóban van az éltető napsugár, és már a víz is „kifáradt”. A há- romnyaras, piacérett pontyaink étvágya rohamosan apad, de a kétnyaras és az ivadék még erőteljesen keresi a táplálékot. A korosztályi különbségek nagyon határozottan megmutatkoznak. Az ivadékállományt - bár már csökkenő adaggal - folyamatosan etetjük; munkaszüneti napokon is, egészen szeptember végéig, vagy ha az időjárás megengedi, egészen október közepéig folytatjuk. A hosszan elnyújtott etetésnek az a jelentősége, hogy az ivadék óriási anyagcsere- (métábólikus) testtömegű, nagy az életfenntartó-energia igénye; ez hosszan fenntartja a táplálékkeresést, s ha a táplálék felkutatására több energia fogy, mint amennyihez ezzel hozzájut, eleve gyengébb kondícióval ér el a betelelés időszakába. A tél viszontagságait, a te- leltetés megpróbáltatásait képtelen lesz jó egészséggel átélni. A háromnyarasok etetését szeptember 15-20-a körül, a kétnyarasokét szeptember végén befejezzük. A tapasztalatok szerint ez az időpont összhangban van e korosztályok élettani igényével (ha a víz még meleg, 15 °C-nál is magasabb, a halak étvágya is erőteljesebb, amit célszerű az étvágy szerinti etetés szabályainak megfelelően kiszolgálni). Szeptember elejétől jellemző, hogy már csak az ivadéknál számolhatunk jelentősebb testgyarapodásra (az éves növekedésnek akár 20-25%-át is hozhatja), a 152
