Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
tést. A gyógyszeres kezelést korán kell elvégezni, mert a korai időpontban ezt még megelőző céllal tehetjük. így is hívjuk: preventív takarmányozási Amennyiben késlekedünk a szoktató etetéssel, a gyógyszeres kezelés is várat magára. Gyakori, hogy május elejére már tömeges méretekben kialakul a pontyállomány bakteriális-vírusos tavaszi megbetegedése, s ilyenkor csak gyógyító célú takarmányozást lehetett folytatni, gyakran igen kevés sikerrel, mert a beteg hal étvágytalan. Április elején kezdjük el a pontyanyák takarmányozását. Állományukat felkészítjük a szaporodásra, szaporításra. A tápanyagok a szaporodást megelőző napokig halmozódnak az ikrában. Ez fontos élettani folyamat, mert a hallárvák életképessége, kifejlődése nagyban függ az ikra szikanyagában felhalmozott tápanyagok mennyiségétől és minőségi összetételétől. Ezért mondjuk: az anyahalaknál minőségjavító takarmányozást folytatunk! Az anyahalakat feljavított összetételű táplálékkal tanácsos etetni, pl. saját készítésű, ún. üzemi takarmánykeverékkel és csíráztatott magvakkal. A napi takarmánymennyiség a testtömeg 1,5—2%-át tegye ki. Korszerű anyatápokat is forgalmaznak. Ezek felhasználásában kövessük a gyártó vagy forgalmazó tanácsát. A növényevő halak anyáit célszerű a szaporításig kisebb tóban tartani, ahol a természetes táplálékon érik el a szaporodási kondíciójukat. Az amuranyákat zöld lucernával is etetni kell. A csuka, süllő, feketesügér és harcsa takarmányhallal táplálkozik, ennek szükséges mennyiségét még az előző évi lehalászáskor tesszük be a telelőkbe. Ebben az időszakban étvágy szerint etetünk! Ez tógazdasági körülmények között azt jelenti, hogy akkora takarmányadagot teszünk a tó etetőhelyeire, amit a pontyok 5—6 óra alatt maradéktalanul elfogyasztanak. Ha az étvágy fokozódik, a beetetett takarmány hamar elfogy. Tapasztalatok mutatják, hogy igazi étvágynövekedésről csak akkor beszélhetünk, ha három egymást követő napon gyorsan, óra alatt elfogy az eleség. Ilyenkor a takarmányadagot emeljük, de legfeljebb az előző adag 10%-ával. Arra is ügyeljünk, hogy egy megszokott takarmányféleségről ne hirtelen váltsunk át egy másikra, mert ez szokatlansága miatt látszólagos étvágytalansághoz vezet. Helyes, ha az átváltást a régi és az új takarmány keverékével folytatjuk (naponta 15-20%-kal növeljük az új takarmányt, s ennyivel csökkentjük a régit, így 56 nap alatt már csak az újabbat etetjük). Vigyázni kell: takarmányváltáskor ne emeljük az abrak napi adagját, mert nem biztos, hogy helyes következtetéseket vonunk le (pl. az étvágy hirtelen csökkenéséből, friss halhullák megjelenéséből). Április végéig a tó szaporulati tervének 5-6%-os, május közepéig pedig további 6-8% teljesülésével számolhatunk. Ez lesz a korai etetés közvetlen haszna. 2. szakasz: Május közepétől június közepéig tartó, viszonylag rövid időszak. Legfőbb jellemzője, a természetes táplálék bősége; ekkor van a planktonrákok tömeges (gradációs) elszaporodásának ideje, és ekkor észleljük az algák legnagyobb fajszámát is a tavakban. A hínárfélék is ebben az időszakban virulnak, így nemcsak a ponty, hanem az algaevő fehér busa, a hínárevő amur, a zooplankton fogyasztó pettyes busa az egész tenyészidő során ekkor élvezheti a legtermészetszerűbb táplálkozási feltételeket. 149
