Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

6. A tógazdasági termelés alapműveletei

A zsengeivadék kor a halak életében 45 hétig tartó időszak. Ez idő alatt szervezetük tökéletesedik, átalakul a fajra jellemző táplálkozásra és anyagcserére. Szinte napról napra szemmel is követhető a szervezet változása, a kereső-kutató táplálkozás kialakulása. Ennek az életszakasznak a kezdetétől elsősorban a magas fehérjetartalmú természetes táplálék (kerekesférgek, majd fokozatosan a nagyobb planktonrákok) és jól előkészített magdarák (pl. lisztszerűen őrölt szója, csillagfürt), vagy újabban a lebegő haltápok (starter, indító ivadéktáp) elégítik csak ki e halkorosztály minőség iránti kényes igényét. Ebben a korban a ragadozó halak nagyon könnyen a fajtestvéreiket is megeszik. A kannibalizmusuk gyakori etetéssel (éjszakai táplálással is), állományszélesztéssel visszaszorítható. E táplálkozási szakasz végén, pl. a kis, 3 cm-es amur szívesen elfogyasztja a pépesített zöld lucernát; a csuka, harcsa és süllő előnevelése ott ér véget, amikor a fajtestvérek kannibalizmusa már nem korlátozható másképpen, csak ha „nagyvízbe” helyezzük; a kis fehér busa erőteljesen szűri az algákat.

Előnevelt ivadék („tökmag”, tökmag ivadék) korjelző szó, és ott alkalmazzák, ahol az ivadéknevelés két fázisban, elő- és utónevelésben folyik. A hasfal „benö- vése” a zsengekor végét, az előnevelés befejezését jelzi, ezért a tógazdaságokban technológiai határt jelent.

Ivadék (egynyaras). Takarmányozási szempontból ez a kor csak akkor sikeres, ha a halfaj egyedei a testtömegüket őszre olyan mértékben gyarapították, hogy a te- leltetés hónapjait sikeresen túlélik, majd jól elviselik a tavaszi kihelyezést és zökkenőmentesen állnak át a tavi életre. Ez csak akkor lehetséges, ha a testgyarapodás során elegendő zsírt tartalékolnak a szervezetükben, emellett harmonikusan fejlődnek és jó egészségűek.

Tenyészhal (a pontynál klasszikus elnevezéssel „nyújtás” vagy nyújtott ponty, de más halfajok azonos korosztályaihoz hasonlóan elterjedt a kétnyaras kifejezés is). A hároméves tógazdasági üzemformában a kétnyaras kor fenntartása technológiai kényszerből történik (piaci igények, faji adottságok, éghajlat). A második évben a ponty egyedi növekedését tudatosan korlátozzuk. Emiatt fokozottan kell ügyelni az egészséges állománynevelésre, ami csak minőségi táplálással lehetséges.

Sok apró természetesvízi hal ebben a korban már ivarérett lesz, szaporodik. Például a ragadozó ön ennek az életkornak a kezdetén az egynyaras kori békés táplálkozásról áttér a ragadozásra.

Étkezési vagy piaci hal (háromnyaras). A tógazdasági haszonhalak a harmadik nyár idején érik el az értékesítési testtömegüket; háromnyarasok! Ennek az életszakasznak a befejezéséig a természetes táplálékon felnevelt halak hús minősége összetételében nagyon közeli az ivadékkorihoz, ám a takarmányozott ponty gyakran elzsírosodik.

Szaporítóhal, szaporító-állomány (klasszikus elnevezéssel: „anya”, „anya- hal”, ritkábban „törzsállomány”, „szülőhal"). Az ivarérettséget még el nem ért, de a szaporításra nevelt halak az anyajelöltek, szaporítójelöltek. A hímivarnak a „tejesek”, a nőivarúak az „ikrások”. A továbbtenyésztésre szánt halakat olyan minősé129