Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

szilárd anyagok. A vízben oldódó és szuszpendált anyagok nagy jelentőségűek, mert egyrészük táplálékul szolgál a vízi élővilágnak, másrészük mérgező vagy közömbös hatású is lehet.

A gázok oldódását több fizikai és kémiai törvény befolyásolja:

> a vízhőmérséklet emelkedése a gázok oldhatóságát csökkenti, vagyis a hőmérséklet és az oldhatóság között fordított az arányosság,

> az oldott sók töménységének növekedése a gázok oldhatóságát csökkenti,

> a száraz gázok oldódása gyorsabb mint amikor az vízgőzt tartalmaz (többek között ezzel is magyarázható, hogy ködös, párás időszakban esetleg oxigénhiányra lehet számítani),

> az oldódás sebessége függ az oldat telítettségétől, ugyanis a telítettség közelében az oldódás sebessége lelassul,

> a gázok oldódását gyorsítja a velük érintkező vízfelület mozgása, vagyis a vízfelület hullámzása.

Folyadékok oldódása: a vízbe bármilyen mennyiségben keverhető vízben oldható folyadék, pl. szervetlen és szerves savak, alkohol stb.

Szilárd anyagok oldódása: a természetes vizek tulajdonképpen igen híg sóoldatok. Az oldott szervetlen alkotórészek azonban legtöbbször nem sóként, hanem ionok formájában vannak jelen a vízben.

A szilárd anyagok a hideg vízben nehezebben, a melegebb vízben pedig gyorsabban, könnyebben és nagyobb mennyiségben képesek oldódni.

1.1.1.2 A víz kémiai sajátosságai

A vízi környezet egyik jellegzetes sajátossága (az oldott anyagok miatt) a víz savas vagy lúgos kémhatása. A savas hatású oldatban a H+-ionok koncentrációja meghaladja az OH-ionokét, lúgos hatású oldatban a két ion aránya fordítottan jelentkezik. A semleges oldatban (pl. vegyileg tiszta víz vagy konyhasóoldat) a két ion egyenlő mennyiségben van jelen.

A hidrogénion-koncentrációt pH-értékben szokás kifejezni. A pH értéket 1—14- ig terjedő skálával fejezhetjük ki. A 7-es érték semleges vegyhatású (közömbös), 7-től lefelé a savasság, 7 felett pedig a lúgosság erősödik. A természetes vizek pH értéke leggyakrabban 6,5-8,5 közé esik, mely a legtöbb vízi élő szervezet számára, így a tógazdaságainkban tenyésztett halfajok számára is megfelelő. A szikes területeinken lévő tavak pH értéke viszont gyakran eléri vagy meghaladja a 10-et. Az ennél magasabb pH értékű víz már károsítja a legtöbb halfaj kopoltyúját, és a ko- poltyúnekrózis kialakulását is elősegíti. Természetesen az igen alacsony és magas pH-értékű vizeknek is megvan a megszokottól eltérő, sajátságos élővilága.

Halastavakban a tóvíz kémhatása évszakonként, időszakosan is változhat. Télen és tavasszal legalacsonyabb a pH érték, nyáron fokozatosan emelkedik. Rendszerint augusztusban éri el a maximális értéket, ezután ismét fokozatosan csökken.

12