Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
rel nem lehet ellensúlyozni a szakmailag hiányos munkát, de nagyban fokozható a közvetlen anyagi kár. Az őszi kihelyezés során ugyanolyan gondossággal válogassuk ki a tovább nevelésre alkalmatlan, testi hibás, beteg, csökött, legyengült, megsérült halakat, mint a tavaszi kihelyezéskor. Az elmúlt két-három évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy a növényevő halak közül a két busa tavi teleltetése némelyik tóban igen kockázatos. Ennek az az oka, hogy a busák alapanyagcseréje télen is aktívabb, mint a pontyé. Amíg a léke- lési zajokra (fejszecsapás, motorfűrész) a pontyok csak alig mozdulnak, a busák a tőlük megszokott nekilódulással vaktában szétriadnak, akár több száz méterre is el- száguldanak. Felkavarják az iszapot, felszabadítják az iszapgázokat, sőt igen gyakran a „kifutó” part és jég találkozásánál beékelik magukat, beszorulnak, ott pusztulnak. Ezzel nemcsak önmagukat sodorják életveszélybe, hanem a pontyokat is. További gond, hogy télen is szűrik az algákat (táplálkoznak!). Az algaállomány télen is a legfontosabb oxigéntermelő. Sajnos, a hideg napokon, éjszakákon az algaállomány egy része kifagy a vízből, azaz a fényre törekvő algák belefagynak a jégbe. Oxigéntermelő hasznuk számunkra elveszik. Ezért nem szerencsés a busákkal az algaszámot tovább gyéríteni. Jobb ezt a sokfele, irányíthatatlan és kiszámíthatatlan mellékhatást elkerülni. A busáknak a telelőkben a helyük! Az elmúlt évtizedekben megnőtt a vizek szennyezettsége, a halastavak is eliszaposodtak, oxigénháztartásuk gyengült; az őszi kihelyezés egyre inkább visszaszorulóban van. 6.1.2.2 A tavaszi kihelyezés A tavaszi kihelyezésig a halak a telelőkben „kézben” vannak. Rajtunk is múlik a telelésük minősége, mert a halállományt a nap minden órájában ellenőrzésünk alatt tarthatjuk. Ez nemcsak lehetőség, hanem szükségszerű is, mert a zsúfoltan tartott halak fertőzési esélyei nagyobbak. A vízáramlás a vízfenéken telelő halakat állandóan kis mozgásra készteti, ezzel a hosszabb, tartósabb teleken fokozottabban élik fel az energia tartalékaikat. Veszélyt jelent a víz túlzott lehűlése, mert 0,5 °C alatt már fagyásveszély is lehet. A tavaszi kihelyezés előtt alapos egészségügyi szemlét kell tartani. Még a kihelyezés előtt el kell végezni pl. a darakór elleni fürdetést. A kihelyezéskori szállításnál pedig a piócák, a tetvek és az egysejtűek elleni fürdetést kell beiktatni, mert a tavon már nem folytathatunk ilyet. 6.1.2.3 A kihelyezés általános szempontjai A kihelyezés megkezdése előtt a tavat szárazon kell tartani (bővebben lásd a 6.2. fejezetben leírtakat). A tavat a kihelyezés előtt jó minőségű vízzel legalább annyira fel kell tölteni, hogy a halállományt élőhelyszerűen befogadja. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a víz még nem érett tóvízzé, ám védenie kell a halállományt (pl. a madárkár ellen). A ha
